Gyerekkoromban nem voltam hajlandó megenni egyetlen gyümölcsjoghurtot sem. Tegyük hozzá, akkoriban még gyümölcsdarabos, vagy lekváros nemigen akadt. Jó kérdés, hogyan voltak mégis gyümölcsösek. Hamarosan megjelentek a görög típusú joghurtok; velük együtt azok a receptek, amikkel megszerettem a joghurtot. Az első ilyen recept volt nekem a tzatziki. Aztán felfedeztem az élőflórás joghurtok világát. Egyszerűen sokkal többet tudnak nyújtani ízben, mint a pasztörizáltak. Főleg, ha a konyhapulton hagyom egy éjszakára, hogy feléledjen. Bizony léteznek olyan élőflórásnak mondott termékek is, amik a konyhapulton előbb penészednek meg, mint hogy tovább érnének. Ez annyira lehet élőflórás, mint egy kiszáradt faék. A valódi élőflórások között pedig alig találni olyat, ami nem tejporral operálna. Továbbá magas zsírtartalmú joghurtokat keresek, amióta én is felfedeztem a zsírtartalom és az ízintenzitás közötti összefüggést. No fat, no flavour!

Az általam keresett termék, úgy tűnhet, nem is létezik. Biztos van Budapest belvárosában, valami eldugott kis boltban olyan, ami megfelel a paramétereimnek, de piszkosul drága. Vagy esetleg valami falusi piacon felkutathatnék egy őstermelőt, aki minden holdtöltét követő második pénteken árul a piacon ilyen joghurtot, vagy nem. Itt a külvárosban van multi, meg piac. Egyik helyen sincs olyan, amilyet most szeretnék. Ennyi. Nagyon romantikusnak tűnik felkutatni kézműves termelőket, de egy adag ilyen joghurtért nem akarok sokat utazni. Meg aztán nem is kell, mert ez pofon egyszerű.

Van megoldás! Megcsinálom magam.

 A joghurt készítéséhez legjobb edény egy jól zárható befőttesüveg. Anyagánál fogva bírja a lassú melegítést, ellenáll a savaknak. Műanyag edény meglágyulhat hőre, fémedényből a hosszú érés alatt beléphetnek fémionok a joghurt alapjába gátolva a joghurtkultúrát. Egy edényben lehet elkészíteni a joghurtot az elejétől a végéig, aztán maradhat benne a joghurt a hűtőben is. A kiválasztott befőttesüvegbe öntöttem 4 doboz 30%-os habtejszínt. Így lett 800ml. A pultra kivettem egy doboz valódi élőflórás joghurtot. Ő képviseli az oltómagot, a hozzáadott joghurtkultúrát.

Előkerült a befőzőautomata. Beleraktam a befőttesüveget. Ráraktam a fedőjét a melegítés erejéig. A tejszínt 86 fokig kell melegíteni. Erre állítottam a befőzőautomatát. Magára hagytam. Amint elérte a 86 fokot sípolt. Levettem a joghurt fedelét, és belelógattam egy hőmérőt, a képen látható szokatlan módon. Akkor mér pontosan, ha a hegye nem ér az üveg falához. Nekem olyan 70 fokot mutatott. Ennyire jó hőszigetelő az üveg. Kis túllövés kellett a fűtésnek, hogy hamar elérje a tejszín a 86 fokot. Különben órákba tellett volna. A befőzőautomatát 96 fokra állítottam. Gyakran leolvastam a tejszín hőmérsékletét, közben többször átkevertem az egyenletes melegedés végett. Körülbelül fél óra alatt elérte a 86 fokot.

Egyből átraktam a mosogatóba. Itt hűtöttem ki 42 fokra hideg vízfürdőben. Közben kicseréltem a befőzőautomata medencéjében a vizet, hogy mielőbb lehűtsem 42 fokra a vízfürdőt is. Amint eléggé lehűlt, belekevertem 2 evőkanállal az élőflórás joghurtból.

Így nézett ki az oltóanyag. A nyálkás megjelenés arra utal, hogy laknak benne. A joghurtkészítést valójában nem én végeztem, csak asszisztáltam a joghurtkultúrának. Ebben a kanál joghurtban tobzódik az élet. Tele van joghurt-erjesztőbaktériumokkal. Megfelelő körülmények között rendkívül falánkok és szaporák. Az ő optimális hőmérsékletük 42 celsius fok. Velük etetem meg a tejszínben lévő laktóz egy részét. A végeredmény tejsavban és természetes enzimekben gazdag joghurt.

Lefedtem és visszaraktam a 42 fokos vízfürdőbe a beoltott tejszínt és magára hagytam. A befőzőautomatát úgy állítottam be, hogy végig tartsa a 42 fokot. Ezzel nemcsak segítettem a joghurtkultúrát, hanem a nem kívánt organizmusokat elnyomtam.

Magára lehet hagyni, hadd tegyék a dolgukat. 5-6 óra után rá lehet nézni, akkor már joghurtnak mondható. Innen már ízlés dolga, meddig hagyod érni. Én nagyjából 9-10 órát erjesztem. Estére szoktam elkészíteni az oltott tejszínt. Amíg alszom, megérik magától.

A végeredmény nagyon erőteljes ízű, karakteres, savanyú. Tejföl helyett is használható, vagy önálló mártásként.

Simán pirítósra kenve is megállja a helyét. Lök rajta egyet a friss petrezselyem, citromlé, házi harissza és még sorolhatnám, mi minden más. Önálló desszert kevés kristályos mézzel és citromlével kikeverve. Hihetetlenül sokoldalú alapkészítmény. Próbáljátok ki!