Kinn esik az eső, vagy szimplán ráfagy a mosoly az arcodra? Szinte semmihez sincs kedved? Jó alkalom lazulós deszert készítésére. A téli körte azon kevés hazai gyümölcsök egyike, amit télen el lehet érni. Valójában ez vilmoskörte, amit kissé éretlenül szedtek le, aztán ügyesen betároltak. Kissé kemény, ideális párolásra, posírozásra.

A körtét ízesített vörösborban készítettem. Az aromatizálók: fahéj, cukrozott narancshéj, karadmom, szerecsendió-virág, csillagánizs, szegfűszeg.

Körülbelül megsaccoltam, minimálisan mennyi bor kell ahhoz hogy majd a körték lebegni tudjanak benne. Beledobtam a fűszereket. Lassú tűzön felforraltam. A bor alkoholtartalma elillant, a fűszerek aromája pedig kioldódott. Megkóstoltam, korrigáltam kevés cukorral. Közben negyedeltem a körtéket, kivágtam a magházukat. Gyöngyözésbe hoztam a főzőlevet. Nem szabad forrnia, mert a gyors főzéstől a körte szétmállik, tönkremegy. Beleraktam a körtéket, lefedtem.

Amíg a körték készültek, kikevertem a sajtgaluskákat. Két evőkanál mascarponéba belereszeltem egy kis darab gyömbért. A reszelőn fennakadt fás részt kidobtam. Raktam bele keveset a cukrozott narancshéjból. Alaposan összekevertem.

A körtéket késhegy segítségével vizsgáltam. Amint megpuhultak, kivettem őket tányérra. Galuskvá formáztam a sajtkrémet. A körte főzőlevét leszűrtem, poharakba töltöttem. A forralt bor végül is a párolt körte mellékterméke. Meglepően jó a körtés ízvilág a borban. Nagyon egyszerű, nagyon könnyű, és 20 perc alatt kész.