Ez a recpet annyira egyszerű, mint egy faék. Még össze se kell kenned magad hozzá. Évekkel ezelőtt az egyik német multiban rendszeresen voltak skandináv hetek, aminek részeként árultak kávés-csokoládés zabos gombócokat. Imádtuk, viszont azóta a skandináv hetek kikoptak. Ezek a gombócok inspirálták a receptemet, csak nyilván nem annyira édes, és nincs benne ilyen olyan adalékanyag.
Összetevők: (Zabpehely, cukor, vaj aránynál járj el úgy, ahogy a kókuszgolyóknál szoktál!)
- apró szemű tört zabpehely
- cukor: ebben itt kikapart vaníliarúd üdült, tehát vaníliás. Ha csak sima cukrod, meg vaníliád van, kapard bele a vaníliarúd felének a belsejét! Fehércsokoládés verziónál használj kevesebb cukrot, mert a fehércsokoládé édesebb!
- csokoládé: én magas kakaótartalmú étcsokoládéval dolgoztam. Főleg a kávéval lehet túl keserű egyeseknek, de én így kedvelem. Lehet alacsonyabb kakaótartalmúval is készíteni, akár tejcsokoládéval. Az étcsokoládé helyett mégis a legjobb alternatívának a fehércsokoládé tűnik. Klasszikus párosítás a kávéval.
- rum: ha gyerekeknek is szánod, készíts magadnak külön egy rumos tételt, a gyerekeknek készítsd aromával! Az alkoholos felhang ugyanis igen kellemes ennél a desszertnél.
- vaj: egyrészt kötőanyagként szolgál, másrészt testességet ad a desszertnek.
- friss presszókávé.
- kakaópor: végül is el lehet hagyni a csokoládé miatt, én viszont tettem bele, mert töményen szeretem.
A kakaóport alaposan elkevertem a zabpehellyel, így nem kell szitálni a kakaóport, hogy ne legyen csomós.
A vízforralóban vizet forraltam, amit egy fazékba öntöttem. Ráraktam a szájára a nagyobb fém tálamat, úgy hogy ne érjen a vízbe. Beleraktam az összetört csokoládét. Néha átkavartam. Mikor már félig megolvadt, beletettem a vajat és a cukrot. Türelmesen vártam, néha átkavartam. A végén simára kevertem. A csokoládé lassú olvasztását nem jó ötlet kiváltani azzal, hogy forró kávéval nyakonöntöd. A csokoládé kényes emulziója kakaóvajnak és kakaómasszának. Bizonyos hőfok felett szétesik és gusztustalanul túrós lesz.
Belekevertem a zabpelyhes keveréket. Annyi rumot és kávét öntöttem hozzá, amíg el nem értem a kívánt állagot. Érdemes elég lágyra készíteni, mert a hűtés során megdermed a vaj és csokoládé, valamint a zabpehely felszívja a rumot és a kávét. Na, ettől nagyon tömény. Valójában rengeteg kávét és rumot képes felvenni.
Ez a keverék nagyon ragacsos; ha akarod, formázz belőlük gombócokat, aztán forgasd kakaóporba! Én nem akartam összekenni magam, ezért hurkát formáztam belőle. Nagy darab frissentartó fóliát terítettem a deszkámra, amire kikanalaztam a kész keveréket. Feltekertem úgy, hogy a két végén jó 3-4 centi szabad fólia maradjon. Úgy nyomkodd, hogy ne maradjon benne légbuborék! Hengerré formáztam, aztán a két végét erősen megfogtam és alaposan megcsavartam. Ettől a trükktől szép hengeres lett a hurka és a végei is laposak maradtak. Hagytam fél napot pihenni a hűtőben.
Ha minden jól megy, ilyen szépen fel lehet karikázni. Nagyon jól szállítható. Téli sétákra, kirándulásokra tökéletes.