Számomra a szárított gyümölcsökből készült guba sokkal kézenfekvőbb, mint a mákos, vagy a diós guba. Tavaly rengeteg olcsó és jó minőségű szilvát hoztak a piacra jópár héten keresztül. Almából sem volt hiány, így ősszel sokat ment az aszalóm. Még mindig rengeteg üveges szilvapürém, aszalt szilvám, szárított almám van. Ezt nem kell különösebben magyaráznom annak, akinek szilva, vagy almafája van. Számos kultúrában készítenek kenyérpudingot (ez is az), amivel felhasználhatóvá teszik a kiszáradt kenyereket, péksüteményeket.

Az összetevők:

• száraz kalács: előző nap felszeltem, rácsra raktam, hogy kiszáradjon. A távozott nedvességet ízesített tejjel pótolom sütésnél.
• aszalt szilva, szárított alma
• tojás: teltté és gazdag ízűvé teszi a gubát.
• vanília: ez itt konkrétan olyan vaníliarúd, amit már kikapartam, és kristálycukorban tartottam több hétig. Még így is rengeteg aroma maradt benne, amit már csak hőkezeléssel lehet hasznosítani. Mindegy milyen formában, csak kerüljön bele vanília!
• cukor: az alma és a szilva elég édes amellett, hogy savanykás is. Csak minimális kell belőle.
• fahéj: az alma és a szilva már-már kötelező kísérője.
• tej
• libazsír: igyekeztem a regionalitást hangsúlyozni a receptben, ezért nem vajat használtam. Igen, a régiónk legjobb minőségű zsiradéka a disznózsír és a libazsír. Némely süteménynél megkerülhetetlen a vaj; ez nem ilyen.

Egy tűzálló tálat vékonyan kizsíroztam. Leraktam a felezett vaníliarudat. Erre raktam a nagyobb darabokra vágott aszalványokat. A tojásokat, a fahéjat, cukrot, és a tejet összekevertem. A kalácsokat megkentem libazsírral. A gyümölcsök tetejére raktam a zsíros oldalukkal felfele. Végül leöntöttem a tojásos keverékkel és 200 fokos sütőben készre sütöttem. Akkor van kész, ha a tál közepén is megalvadt a tojásos keverék.

Miután megsült porcukorral szórtam meg. Még melegen nekiestem. A tejes-tojásos keverék szinte teljesen eltűnt. Mindet magába szívta a kalács és az aszalt gyümölcsök. A kalácsszeletek teteje ropogós lett, az alja puha és édes.