Egy recepthez íróra volt szükségem, de egyáltalán nem kaptam. Az író a vajkészítés mellékterméke, hát nekiálltam magam vajat köpülni. Aki úgy gondolja, milyen sok pénzt lehet ezzel megtakarítani, azt el kell keserítsem, anyagilag nem éri meg otthon kis tételekkel dolgozni. Viszont olyan alkalmakra, mint a Húsvét, érdemes nekilátni. Pár tepsi sütemény, és már el is tapsoltam fél kiló vajat. Aztán mit kenek holnap a kenyérre?

A műveletben a slusszpoén az író, ami leegyszerűsítve tömény vajízű zsírszegény tej. Vajjal kombinálva, a tejet kiváltandó érdemes használni, a végeredmény rendkívül vajas ízű. Évekkel ezelőtt lehetett kapni írót, de az leginkább a kefírre hasonlított. Savanyú volt, és nem emlékszem semmilyen vajízre. Azt hiszem, semmi köze nem volt a valódi íróhoz.

Vajat köpülni tejszínből lehet. Az alapanyag minél zsírosabb, annál jobb. Ez itt 30%-os tejszín. Főzőtejszínnel kár kísérletezgetni, az maga lenne az öntökönszúrás. Kell hozzá valamilyen robotgép, ami a köpülést elvégzi, mert bizony soká kell kínozni a tejszínt, hogy összeálljon a vaj.

Elsőre nincs semmi trükk. A tejszínt beleöntöttem a robotgépbe, és bekapcsoltam. Először felverte a tejszínt habbá, ami elkezdett túrószerűen csomósodni. Megemelkedett a folyadék szintje, aztán összeomlott. Végül összeállt az első fázis eredménye. Ez még nem vaj, bőven van benne még vizes komponens. Az edény alján összegyűlt lé az író. Ezt félretettem. Azt írják, az északi emberek ivólének is használják, viszont nekem ez túl tömény ahhoz. Végül hagyományos írós aprósütemény lett belőle, hamarosan bemutatom, hogyan.

A robotgépbe vizet öntöttem, majd ismét bekapcsoltam. A víz hamarosan zavaros, majd tejfehér lett. Ezt kiöntöttem, majd ismét vizet raktam a robotgépbe. Ez az adag víz már nehezen vált zavarossá, sőt egy idő után már nem fehéredett tovább. A végeredmény még mindig nem vaj, a maradék nedvességet ki kell préselni belőle, ami kis zárványokban bújik meg.

Kiraktam a deszkára, majd spatulával kis adagokban elkentem a deszka felületén. Eközben felnyílt az a sok kis zárvány, amiben még folyadék volt. A kivált nedvességet felitattam, eldobtam. Végre elkészült a vaj.

A vajat egy kerámiatálba tettem. Fém anyagú kerülendő, ugyanis katalizátora lehet az avasodásnak. Nagyon kellemes íze van, lehűtve nagyon kemény és szokatlanul túrószerűen törik. Valószínűleg sikerült a lehető legtöbb nedvességet kihajtani belőle. Utóbbi tulajdonsága nagyon jól jön pitetészta, linzertészta, vagy leveles tészta készítésénél, ugyanis nehezebben olvad. A házi vaj legerősebb tulajdonsága a frissesség. Nem üdült valami raktárban, aztán a hűtőpulton sokáig. Ugyan a jól elkészített vaj hetekig nem romlik meg, de a minőségi romlás már másfél, két hét után jelentkezik. A vaj nem valami tartós, nem érdemes hónapokig tartogatni, viszont jópár vajaskenyeret, vagy pirítóst lehet vele kiélvezni. Érdekesség, hogy nekem elsőre sikerült jobb minőséget előteremteni, mint az általam ismert hazai márkák; pedig a vajköpülés nem atomfizika.