Azt hiszem, sikerült megértenem az édesvízi halevés lényegét. Egy dolgot kell teljesítenem, és nyert ügyem van. Ez pedig a frissesség. Persze a folyamatba kell egy rendes halas is, akire leginkább piacokon lehet rábukkanni. Esetleg egy pecás ismerős, aki mellé ki lehet ülni a partra egy serpenyővel. A legfontosabb, hogy a vízből minél előbb a tányérra kerüljön a hal. Esetemben ez az akváriumból való kiemeléstől számítva három órán belül megtörtént. Nem vártam vele ebédig, meg másnapig.

A piacon a halasnál gyönyörű kárászt vettem. Az akvárium nem volt túlzsúfolva, a hal pedig igen erősen fickándozott, mikor kivette a halas kupánvágni. Miután megvettük jöttünk is haza. Nagyon szép, és friss példány. Annyira fényesek a pikkelyei, hogy a hasán még az is látszik, hogy piros póló volt rajtam.

A halat megtisztítottam, felbontottam. A fejből, a gerincből, és a hasaaljából alaplevet főztem. A friss halfiléhez  klasszikus partnereket választottam: csiperkét, újhagymát, babérlevelet, kakukkfüvet, fokhagymát. A halfiléket besóztam, majd húsz percre a hűtőbe raktam.

Kevés olívaolajon elkezdtem pirítani a gombát, és a lapogatott fokhagymát. Nemsokára rádobtam az újhagymát és a zöldfűszereket. Amint az újhagyma zöldje összeesett kissé, beletettem a vastagabb filéket bőrös oldallal lefelé. Mindegyiket lenyomtam spatula hátával, hogy ne pöndörödjön föl. Amint beopálosodott a filé alulról a feléig, megfordítottam a halat és melléraktam a vékonyabb filéket, majd ezeket is lenyomtam. A kisebb szeletek olyan vékonyak, hogy nem kell forgatni. Amint beopálosodott mindegyik hal, tálaltam.

Nem szabad, hogy túlsüljön a hal, mert elveszti az ízét és a tartását, tehát tönkremegy, szétesik. Tálalásnál limelevet facsartam rá. Ilyen frissen, és ilyen egyszerűen elkészítve olyan jól sikerült, hogy még a rettenetes "Y" szálkákat sem bántuk.