Évről évre egyre korábbi időpontokban zúdul a fejünkre az üzletek karácsonyi akciója. November eleje van, az advent majd jó pár hét múlva kezdőik. Van Karácsony előtt böjti időszak, amit vagy betart valaki, vagy nem. Ilyenkor érdemes azért pár húsmentes ételt eldurrogtatni, hogy az ember mégiscsak hangulatba kerüljön. De még szombaton lesz csak Márton nap, amikor valami hízott madarat szokás enni.

Már most tele vannak az üzletek mindenféle karácsonyi termékkel. Ott lesz advent első vasárnapja, amikorra már egyes szaloncukrok már elfogyhattak (tapasztalat). Kénytelen kelletlen már foglalkozni kéne a kérdéssel, ha szeretnék olyan szaloncukrot, amit szeretek. Idén letettem erről, egyszerűen nem érdekel. Mutasson jól a fán, ennyit várok el a szaloncukortól. Ha a párom talál olyat, ami ízlik, eszek belőle, ha nem, akkor sem fakadok sírva. Persze nyilván minden családban mindenki másmilyen szaloncukrot szeret, tehát ideális esetben minden főre jut egy zacskó szaloncukor. Ez rengeteg, kész cukorbaj. Mindenki nézzen magába, és gondolkozzon el, hogy volt -e már olyan, hogy Karácsony előtt elfogyott egy csomag szaloncukor! Könnyen lehet, hogy a válasz igen. Az előrelátó ember ilyenkor vesz külön olyan csomagot, amit a szaloncukorra éhes csőcselék, akarom mondani család elé vet még advent idején. Persze ez még több szaloncukrot jelent, még több vércukor, még nagyobb kiadás.

A panettone-őrület érdemel egy külön kitérőt.

Akárhogy forszírozzuk, egyfajta vaníliás mazsolás kelt tésztáról van szó. A panettone egy hagyományos lombardiai sütemény, amit szokás Karácsonyra ajándékozni. Szépen becsomagolják, feldíszítik, alapvetően örül neki az ember, ha ilyet kap. Viszont némelyik tétel már kikerült szeptemberben az üzletek pultjára; a szavatossági ideje februárig tart. Az állaga és íze a kora ellenére nem rossz, az élelmiszervegyészek becsületére legyen mondva: derék munka. Megfigyelésem szerint szinte ugyanezt a süteményt készítik, eszik mindenütt, ahová az Alpok odalóg, és szeretik a mazsolát. Máshol is eszik, de szerintem itt a legnépszerűbb. A leggyakoribb elnevezése pedig a kuglóf. Nem vagyok nagy süteményes, tulajdonképpen nem is nagyon tudok sütni, de a legelső tésztarecept, amit megtanultam, az az élesztős, fehér lisztből készülő kenyértészta. Innen már csak egy ugrás a kalács, egy másik a kuglóf. A legegyszerűbb esetben mindent össze kell keverni, hagyni kelni, formába rakni, ott pihentetni, majd irány a sütő. Egyéni tapasztalataim szerint a kelt tésztát a legnehezebb elrontani a sütemények között, még az enyém is elfogadható minőségű. Kis erőfeszítéssel meg lehet tanulni. Aki már sütött otthon tisztességes kuglófot, a sülő tészta illatát soha nem felejti el. Ezek ellenére valahogy mégis rengeteg elfogy a nyári panettonékból a karácsonyi időszakban. Hiába, az olasz élelmiszeripar topon van: elhisszük, hogy kuglóf helyett panettone kell, holott szinte ugyanaz.
A karácsonyi csomagokba szánt csokoládéféléket is érdemes minél előbb megvenni, és hűvös helyen tartani, ugyanis Karácsonyig kinyírják őket az üzletekben. Biztosan elég fancsali képet vágok, mikor a Karácsonyra kapott konyakos meggyet kibontva meglátom ahogy a bonbont már fehér kakaóvajas csapadék borítja, az alja pedig beesett, mert a töltelék kiszáradt. Bizony, a multikban, bevásárlóközpontokban ilyenkor legalább huszonöt fok van. A csokoládé tönkremegy a több hónapos melengetés hatására. Némelyik tejcsokoládé lágyan olvadt állapotban tölti az adventi időszakot. Igen, a márkás is.

Az ember belép sálsapkanagykabátban a plázába, vagy a hiperbe, és általában szembe találja magát a melegtől kivörösödött képű izzadó vásárlókkal, akik pólóra vetkőzve húzzák magukkal a sálsapkanagykabát kombót egy pulóverrel megspékelve. Érzem, hogy húsz perc múlva ugyanígy fogok kinézni. A hőmérsékletről sokat elmond, hogy a kedves eladóhölgyek cicanadrágban, és nyitott hátú ruhákban dolgoznak. Mindez télvíz idején. Megfigyeltük, hogy a gondos és előrelátó csokoládét is árusító helyen ilyenkor folyamatosan hideg levegőt fúj a légkondicionáló, hogy ne legyen annyira meleg. Kinn tombol a december, a plázát meg drága árammal felfűtik, hogy aztán lehűtsék. Gondolom a bevásárlóközpont üzemeltetői azt szeretnék, hogy a vásárlói minél komfortosabban érezzék magukat. Engem ezzel a meleggel elűznek. A tapasztalataim szerint egy-másfél órán keresztül tudok ilyenkor karácsonyi ajándék után kutatni anélkül, hogy ne kezdenék el türelmetlenül viselkedni. Utána is hajlandó vagyok a túlfűtött helyen tartózkodni, de már nem vagyok olyan derűs, mint mikor  megérkeztünk. Ekkorra már csurom víz vagyok, a fülem kivörösödött, a könyökhajlatomban hordott sálsapkanagykabáttól elfáradt a kezem. Van ruhatár is néhol, mindenki használja saját belátása szerint, én kihagyom. Nyilván az autósok, kicsit jobb helyzetben vannak, lerakhatják a kocsiban a kabátot, pulóvert.

Végeredményben nem érzem magam komfortosan, minél előbb ki akarok jutni a katlanból. De ez már a múlté. Többek között ennek a problémának a kiküszöbölésére a megoldásunk az, hogy ha az év folyamán bármikor karácsonyi ajándéknak alkalmas dolgot látunk valamelyik szerettünknek, akkor megvesszük, elrakjuk. Ami nem jött össze év közben, vagy nem tartós, azt pedig hamar összeszedjük szezonban. Ilyenkor már lista alapján keresünk ajándékot, céltudatosan megyünk, ha szükséges. Így az adventi időszak már úgy telik, hogy csak a tudatom perifériáján mocorog a karácsonyi bevásárlás. Kizárólag a kellemes dolgok maradnak, úgymint: forralt bor, karácsonyi vásár, séták, fahéj és hólapátolás - ha adódik.

A legkényelmesebb beszerzés nyilván a webshopos megoldás. Kérdés, kihozzák -e még ünnepek előtt.  Emlékezzünk, tavaly ez tényleg kérdés volt!
A tömegközlekedő fővárosi olvasóknak pedig megjegyzem, hogy ha a bevásárlásokat az adventi hétvégéken kívánják bonyolítani, idézzék fel, hogy tavaly ilyenkor mekkora tömeg volt a hármas metrón hétvégenként. Idén biztos nem lesz tömeg, hiszen hétvégente a teljes vonalon nem jár a hármas metró. Én már próbáltam ilyen hétvégi metrópótlást végállomástól végállomásig egy napon oda-vissza. Mondhatom remek.

Mivel főzős blogom van, írhatnék arról, mi lesz a karácsonyi menü idén. Ami azt illeti fogalmam sincs, és még nem is foglalkoztat. Majd kitalálom időben, de töltött káposzta biztosan lesz. Szenteste napján délelőtt gombásztunk az utóbbi két évben. Aznap csak magunk vagyunk. Ha hazaérünk, ajándékot csomagolunk, meg fát díszítünk, telefonon beszélünk a szeretteinkkel.

Azt hiszem szombaton veszünk Márton-napra valamilyen hízott madarat, aztán utánanézek a böjti fogásoknak. Esetleg még egy kis csomag nürnbergi puszedlit is magunkkal viszünk a multi karácsonyi részlegéről, aminek ostyatalpa és vékony csokoládé-, vagy cukorbevonata van. Az illata fenséges, nagyon eltalálták a fűszerezését. Azért én is elcsábulok néha.