Egy főzős blog sok bénázást is jelent a jól sikerült receptek mellett. Néha vannak technológiai hibák, néha az alapanyaggal nem tudok megbarátkozni. Van, hogy az anyaghányadok miatt lesz rettenetes íze valaminek, esetleg kiborul, megég, szétesik. Íme a legjobb bakik a blog alig több, mint egy éves múltjából - gyomorrontás nélkül.

Brownie-t sütni nehéz (nekem)

Életemben négyszer sütöttem brownie-t, ezek közül egyszer nem égett meg a teteje, de az még a blog előtti időkben. Majd csak belejövök egyszer, de addig lelkesen kapargatom a szenet róla. Erre nincs mentség, a kép magáért beszél. Most komolyan, brownie-t mindenki tud sütni!

Amit ki kellett dobni: hagyományos brit marhavese ragu barna sörrel

A marhavese büdös. Akármilyen friss, akkor is büdös. Alapvetően ecetben kell áztatni pár órát, hogy enyhébb legyen a szaga. Mindez meg is történt az alapos tisztítás után. Azért az sem egy sétagalopp. Jól megküldtem erős barna sörrel, worchestershire szósszal, ahogy kell. Hozzá diós teljes kiőrlésű kenyeret vettem, mondván erős ízek kellenek ide. A kész étel szaga csak kissé volt gyanús, de az íze az rettenetes volt számomra. Ezen a csípős szósz sem tudott enyhíteni. Pár falat után felhagytam az elfogyasztásával, inkább fogat mostam. Aznap fokhagymás pirítós volt vacsorára, hogy elfelejtsem a vese ízét. Aki szereti, egyen sokat, egészségére.

Túlgondolt ökörség: császárhús miszóval és melasszal, hozzá kora nyári vegyes savanyúság

A miszó melasszal igen ütős páros, könnyű agyonnyomni vele akárminek az ízét. Nem rossz, de az első falat után unalmassá válik az íze. Túl egysíkú. Vákuumzacskóban készítettem, de nem hűtöttem ki eléggé a császárhúst, így mikor felvágtam, széthullott. Egyébként a savanyúság kifejezetten jó volt. A paprikakrémemmel és rizsecettel páclevet készítettem. Ebbe raktam a szeletelt szárzellert, bordás kelt, salottahagymát, főzőtököt. Hidegen a hús is elfogyott valahogy.

Párolt pontypatkó pocsolyaízzel

Kis hazánkban alig eszünk halat. Általában nem értünk hozzá, ráadásul a minőséggel is bajok vannak. Pedig egy hatalmas vízgyűjtő teknőben lakunk (Kárpát-medence), ahol aztán édesvízben nincs hiány. A pontyot a vásárlás napján készítettem el, lebőröztem, az oldalvonalát is kivágtam. Besóztam, majd zöldségágyon pároltam addig, amíg nem lett opálos. Sütöttem hozzá két szelet pancettát, a zöldségek közé enyhe ízű szegfűgombát raktam. A zsíros hasaalja részt külön kisütöttem. Az egésznek semmi köze nem volt friss halízhez, a rettenetes alapíz leginkább a haltepertőn ütközött ki. A zöldségeken egyértelműen átjött a pocsolyaíz. A piacunkon vásárolt kárásszal ellenben nagyon jó eredményeket értem el.

Elázott Chicago style pizza

Csomó olyan dolgot sütöttem bele, ami rengeteg levet eresztett sütés közben. A pizza elázott, már a sütőben eresztett. A leve szétfolyt, amint felvágtam. A tanulságokkal gazdagodva, a hibákat korrigálva a második sütés már jól sikerült.

Maradék sárgaborsófőzelék és vele főtt füstölt tarja felhasználása

Jó kis poszt lett volna maradék hasznosítására. Alaposan kigondoltam, mi hogyan lenne jó ízű, aztán elkészítettem. Minden nagyon jó volt, csak a sárgaborsófőzelék lógott ki egy kissé. Tulajdonképpen nélküle egész jó kis fogás lett volna. Kár hogy pont a sárgaborsófőzelék volt a lényeg.

Trombitagomba hegyek

Tavalyelőtt sok trombitagombát szedtünk, szárítottunk, sikerült is pár jó receptet kitalálni. Volt olyan, ami viszont nem vált be. Klasszikus vargányás rizottóban a vargányát trombitagombára cseréltem. Hiba volt, trombitagomba alapízesítőnek nem jó, legfeljebb kiegészítőnek. Ebből a hibából tanulva, már kiegészítőnek adtam a trombitagombát, de még mindig túl nagy vehemenciával. Ez a pancettás, spárgás, trombitagombás tészta egész jó lehet negyed-ennyi trombitagombával. Talán a következő spárgaszezonban ismét megpróbálom. Egyébként igen guszta fogás, megéri dolgozni rajta.

A menthetetlennek ítélt pisztricgomba

A pisztricgomba egyik határozóbélyege a liszt- és uborkaillat. Ez aztán a kihívás! Tavasztól őszig rengeteg terem a közeli erdőben. Sokat tanakodtam, mit kéne vele kezdeni. Tojással nem ízlik. Kipanírozni is kár, elvégre a kirántás nem csinál semmit a gomba saját ízével. A paprikás belőle kifejezetten förtelmesen hangzik. Thaii curry-s kókusztejes levest készítettem belőle. Hát, egy évben egyszer meg lehet enni. A kókusz egyébként jó párosítás a gombához, annyi kiderült. Akinek van affinitása hozzá, próbálja ki ezt az irányt. Én viszont feladom, egye meg más a pisztricgombákat. Legfeljebb a csigák elnyámmognak rajta.

Az okkal nem termesztett fosóka

A környéket tavasszal virágba borítják a mirabolánszilva, avagy a fosókaszilva fái. Viszonylag korán terem, amikor még az ember szinte akármilyen gyümölcsnek örül. Korábbi években felsültem az érett mirabella kompótnak való eltevésével. Nos, savanyúságnak elkészítve sem jobbak az éretlen szemek. A hőkezeléstől a zöld szemek szürkék, a sárgák okkerszínűek, a sötétebbek csak egyszerűen fakók lesznek. Ez még nem nagy gond, de a gyümölcs felépítése olyan, hogy főzés után a gyümölcshús külső része pépes és ízetlen, a mag körüli rész viszont rostos, kemény és eszeveszettül savanyú marad. Ezen a befőtteknél szokásos pár hetes érlelés csak ront. Sajnos egyik felbontott késztermékről sem maradt fenn fotó, valószínűleg dühömben azonnal töröltem. Megelégszem azzal, hogy szép díszfának, és erős oltóalanynak a kertészek számára.

Szomorkodni nincs okom, mindjárt itt a következő év: tele új lehetőségekkel, amiből valami biztosan balul sül el.