Gyerekkorom kedvenc házi henteskészítményét minden évben elkészítem párszor, minden alkalommal kicsit máshogy. Ez a mostani verzió számomra egy különösen emlékezetes recept.
Kisebb gyerekként szinte semmiféle húst, vagy húskészítményt nem ettem meg, ellenben a májat valamiért különösen szerettem. Gyakran került az asztalra zsírban sült fokhagymás csirkemáj hidegen, aminek mindig nagy elánnal estem neki. Tulajdonképpen az alaprecepthez csak csirkemáj, zsír, fokhagyma és só kell, tehát nagyon egyszerű. Viszont ebből fakad, hogy a végeredmény leginkább a csirkemáj érettségén, és a zsír ízén áll, vagy bukik. A kiegészítők persze tovább tudják emelni az étel ízét, ahogy ezúttal is történt.

Összetevők:

• fél kiló "érett" csirkemáj: minél sárgásabb, világosabb, annál jobb. Gondolom ez már hízott máj, talán idősebb madarakból. Kétségtelenül alkalmasabb a feladatra, mint az élénk vörös csirkemáj. A jó csirkemájnak minden esetben tejre emlékeztető illata van.
• legalább húsz dekagramm sült libazsír: lehet tyúkzsír, kacsazsír, vagy akár vaj is.
• fél deciliter szilvapálinka: kellemes édes gyümölcsösséget ad a májnak.
• tizenöt gramm, vagy öt kis gerezd fokhagyma
• kevés rozmaring
• frissen tört bors
• finom szemű só, vagy sóvirágok

Egy akkora serpenyőt választottam, amiben minden alapanyag kényelmesen elfér. Két evőkanál libazsírt olvasztottam a serpenyőben, hozzáadtam a tisztított fokhagymagerezdeket. Takarék lángon hagytam melegedni fél órán keresztül, hogy a fokhagyma puhuljon és ízesítse a libazsírt. Nem szabad pirulnia a fokhagymának. A májat megtisztítottam. A két lebenyt elválasztottam. A közöttük lévő kötőszövetet kivágtam. A lebenyeket kissé felnyitottam hosszában, a véres részeket eltávolítottam.

A serpenyőt nagy lángra tettem, majd amint felforrósodott, beletettem a csirkemájat, és a rozmaringot. Ráöntöttem a szilvapálinkát, amit meggyújtottam. Amint kialudtak a lángok, felöntöttem a maradék zsírral. Ez gyorsan lehűti serpenyőt, hogy ne égjen meg a máj. A lehető legkisebb lángon sütöttem, amíg a máj meg nem keményedett kissé. A zsír egyáltalán nem fortyoghat, de a májat közepesen át kell sütni. Mivel nem friss fogyasztásra készül, nem lehet angolosra sütni; különben a sütés után kicsordogáló szaft az edény alján összegyűlve tönkreteszi a végeredményt, másrészt az eltarthatóságot is drasztikusan csökkenti. Túlsütni ugyanúgy nem szabad, nem keserű cipőtalpakat akarok látni a kenyeremen.

Amint a máj elkészült, borsot törtem rá, megsóztam, elkevertem. A rozmaringot kidobtam, a fokhagymát érdemes benne hagyni. A fokhagymadarabok nagyon finomak a májjal, de leginkább azokon a napokon, mikor nem megyünk emberek közé. A serpenyő tartalmát üvegbe töltöttem. Ha nem fedi a májat teljesen zsír, akkor még annyi olvasztott zsiradékkal kell felönteni, hogy ellepje. Ebben a formában két hétig is eláll hűtőben. Jó hidegen is, melegen is. Leginkább kenyérre kenve, retekkel, újhagymával, vagy salátával szeretem.