Ennél a receptnél nem a krumpli a főszereplő, hanem a tejtermékek. A gumós legfontosabb feladata az, hogy felszívja, hordozza a többieket. A recept tulajdonképpen egy francia klasszikus, a gratin dauphinoisról készített karikatúra. A franciákról alkotott sztereotípiák között van, hogy imádják a vajat, a tejszínt és a sajtokat. Az említett klasszikus csőben sült burgonya receptek is ezt a sztereotípiát erősítik, amit én még felerősítek. Az én receptem semmivel sem könnyebb mint egy zsíros disznósült, de a klasszikus receptek ennél azért könnyebbek. A tányérra szedett mennyiséget is ehhez kell igazítani. Ezzel együtt élményszerű fogás. Mindenesetre előfordulhat, hogy egy hegyekben élő francia, vagy svájci ugyanezt a tömény receptet főzi egy rendkívül fárasztó és hideg nap után.
Legfeljebb minimális mennyiségeket tudok megadni. A krumpli mennyisége attól függ, mekkora kerámiatálat tudunk háromnegyedig megrakni vékonyra szelt krumplival. A zsíros habtejszín mennyisége attól függ, milyen vékonyra sikerült szelni a krumplit, abban mennyi keményítő van, mekkora a nedvfelszívó képessége. Negyven deka krumplihoz legalább harminc deka habtejszínre van szükség. A vaj és sajt adagolása már vérmérséklet kérdése, de mindegyikből legalább három-három dekagrammot kíván meg a recept. A szerecsendióból kevés kell, a fokhagymából pedig csak négy kis gerezd.
A sütőtál legyen vastag falú, hogy ne égjen le benne a krumpli. Főzésre való krumplikat hámoztam, majd szeltem egy milliméter vékonyra. Általában vastagabbra szelik a hagyományos receptekhez, de úgy kisebb a felület, ahonnan keményítő tud kioldódni, ami kevesebb tejszín felszívódását teszi lehetővé. A felszeletelt krumplikat emiatt nem is mostam meg - nehogy lemossam a felszínre került keményítőt -, hanem egyből leraktam egy kivajazott tűzálló kerámia tál aljára. Szögletes formában a kisebb szemű krumplik rakhatóak le jobban. Két-három rétegenként megsóztam, minimális szerecsendiót reszeltem rá.
A tál négy sarkába dugtam a megroppantott apró fokhagyma gerezdeket. Meglocsoltam annyi tejszínnel, hogy ellepje a krumplikat. Hagytam tíz percet állni, hogy befolyjon a rétegek közé. A beszivárgott tejszínt pótoltam. A tetejére vajkockákat raktam. Ez egyrészt ízesít, másrészt a vajzsír megvédi a krumplit attól, hogy megégjen. Közben a vaj egyéb alkotói (valószínűleg a tejszín egyes alkotóival együtt) pirult, olvadt sajtra emlékeztető bevonatot képeznek a felszínen.
Százharminc fokos sütőben sütöttem - közben a felszívódó tejszínt végig pótolva -, amíg a krumpli meg nem puhult. Ezt a forma közepébe szúrt hústűvel vizsgáltam. Ha nem érezni a krumplirétegek ellenállását, már csak a befejezésre vár. Ugyan a tetején már szépen karamellizált réteg van így is, ezt meg lehet duplázni. Comté sajtot reszeltem rá, ami egy francia kemény hegyi sajt. Jó helyette gruyére, vagy másmilyen tehéntejből készült kemény sajt. Betoltam grill alá pirulni.
Tálalásnál érdemes még frissen szerecsendiót reszelni rá. Elképesztő, hogy a krumpli mennyi folyadékot tud magába szívni. Néha az alsó krumpliréteg megpirul kissé, de ez inkább előny, mint hátrány.
