Ne járjon pórul a karácsonyi vásárban! Ismerje fel a gagyit!
2016. december 09. írta: Gyalogrépa

Ne járjon pórul a karácsonyi vásárban! Ismerje fel a gagyit!

Hogyan kerültük el a söntést nagy ívben, hogy jót ehessünk egy eldugott pavilonnál

Pezseg az internet a budapesti karácsonyi vásár körüli botránnyal. Nincs ebben semmi meglepő. A karácsonyi vásár egy népünnepély. Rengeteg ember akar vásári csemegéhez jutni. Egyszerre és gyorsan. Erre megoldásként mindkét fő helyszínen hatalmas pavilonokban kínálják az ételeket. Ezt úgy hívják, nagyüzemi konyha. Ha úgy tetszik, karácsonyi menza.

A velük szemben támasztott kifogások egyike a magas ár. A Belváros egyik legértékesebb helyszínén, az év talán legnagyobb rendezvényén, a tér legközepén egy kitelepülés négyzetméterre vetített ára horrorisztikus lehet. Ezt ki kell termelni punktum. Nyilván még keresni is szeretnének rajta a vendéglátók ugyebár. Az árak emiatt az egekbe szökhetnek. Mellékesen hozzáteszem, hogy ha a belső kerületekben akar vacsorázni, akkor egy húsimádó fogás simán többe kerül, mint amennyit ki kell csengetni a vásári söntésnél. Hatalmas adagok vannak az emberek előtt a padoknál. Az óriási adagok nyilván többe is kerülnek. Sokan jól, alaposan be akarnak lakni. Ugyan minek? A probléma anyagi részében nem is mélyednék el jobban, mert nem értek hozzá.

A másik, szerintem sokkal komolyabb probléma a minőség. Számomra az a szag, ami ott van, büdös. Kesernyés savanykás. Életemben egyszer kaptam óriáskolbászt fesztiválon. Hatalmas sort kellett kivárni, a végén pedig kaptam egy nagy sületlen, itt ott nyers, elharaphatatlan héjú kolbászt. Akkor azt hazavittük és befejeztük a sütését otthon. Öt-hat éve lehetett, azóta nem merek venni semmit a söntésnél. Ha a kolbász sületlen, akkor milyen lehet a csülök, vagy a libacomb? Ezek azok az ételek, amit alacsony hőfokon lassan, sokáig kell készíteni, különben ehetetlen. A sületlen csülök rágós. A húsokhoz kapni többféle köretet is. Ezekről lerí, hogy a készítői nem szeretik a zöldésgeket. Grillzöldség néven fut egy olyan olajban tocsogó valami, ami már ki tudja mióta üdül az óriási fekete serpenyőben. Nagyon látványos, nagyon szép, legalább messziről látom, hogy mennyire nem akarom megvenni. A grillzöldség szavatossági ideje véleményem szerint a sütéstől számított 5 perc. Utána elveszíti ropogósságát a külseje, a belseje pedig felpuhul. Ha melegen tartják, akkor is. A többi körettől a kedvem is elment, amúgy is olajban fürdik mind. Nyilván a zsíros libacombhoz és csülökhöz valami olajos-zsíros köret való. Ha rosszul akar lenni, akkor válassza ezt!

A zsírfürdő története tovább forog. Itt jön képbe a tócsni. Hatalmas, zsírbansült fogás. Ha csak ezt választ az ember, viszonylag jól jár. Még a kemencés lángos is jó opció lehet, már ha meg van kelve a tészta. Amiket én láttam, ott valami vastag, szinte légbuborékoktól mentes tésztán volt minimális feltét. Úgy gondolom, a kemencés lángos lényege a füstös aromájú, könnyű, levegős, ropogós kelttészta. A feltét egy korrekt tésztaalapnál nem is számít nagyon. Viszont ezek leginkább a hungarocell táblákra hasonlítottak, amivel a házakat szigetelik. Ez lényegesen olcsóbb a barkácsáruházban, sőt ropogósabb is.

Az, hogy a karácsonyi vásárban ez a fősodor, az részben a mi hibánk, fogyasztóké is. Keressük a nagy adagokat. A legegyszerűbb ételek áraiban nem ismerjük fel, hogy az alapanyag ára a töredéke a vendéglátó többi kötlségének. Olyan ételeket is keresünk, amit nagy üzemben a helyszínen nem lehet rendesen elkészíteni. Most akarunk, sokat, jót, olcsón. Ezeket nem lehet elvárni egyetlen vendéglátóstól sem. Az egyik paraméterről mindenképp le kell mondani a másik kettő javára.

Mi a párommal kimaradtunk ebből. A párom gluténérzékeny, alapból kiesik számos étel. Én meg keresem a különlegességet. Én imádom a flódnit, ettem abból egy felet. A párom tolerálja, a gluténos egyéni kicsapongásaimat. Egy félreeső helyen megtaláltuk, amit akartunk. Több év után rászántuk magunkat, hogy megkóstoljuk a BBQ marhaszegyet. Kettőnknek kiválasztottunk egy 13 dekás húst, amihez kaptunk remek BBQ szószt, és egy lepénykenyeret. A párom burgonyasalátát kapott. A fizetésnél így is azt hittem, a fogamat húzzák. De emberek! Ez megérte. Életünk első BBQ élménye. A sétálgatás közben még megettünk egy kolbászkatölcsért. Ketten ettünk egyet. Gluténmentes tölcsérben adták, ami szerintünk jobb, mint tavaly. Szívesen ettünk volna még fisendcsipszet, de már nem fért belénk. Elvégre nem zabálni mentünk. Minden évben veszünk egy szép üvegdíszt a fára. Most is így tettünk. Kerestem szép kerámia pástétomformát, de nem találtam. Sok a bögre, meg a haszontalan kacat, dísztárgy, eldobható vásári huncutság. Úgy gondolom, nem szabadna meghagyni a kézműves népművészeti termékeket dísztárgynak.

Összességében jól éreztük magunka a karácsonyi vásárban. Jövőre is kimegyünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://suburbankitchen.blog.hu/api/trackback/id/tr5212034501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.