Az égetett tészta sokkal könnyebb mint gondolnád. Nem kell cukrásznak lenni, hogy összedobd.
Íme az alapképlet az egységnyi adaghoz:
Kezdésnek le kell mérni a tojást. Hozzá kell viszonyítani a többi összetevőt is. Én egy tojásból készítettem egy adagot.
- 1 egység tojás
- 1/2 egység víz
- 1/2 egység tej
- 1/2 egység kenyérliszt
- 1/2 egység gruyére sajt
- 1/2 egység vaj
- csipet cukor
- fél csipet só
- egy húzásnyi reszelt szerecsendió
Nálam a tojás 72 grammot nyomott. Tehát a són, cukron, szerecsendión kívül a többi komponensből 36 grammot mértem ki.
Kis lábasba raktam a vajat, tejet, vizet. Felforraltam, lehúztam a tűzről. Egyben belezúdítottam a lisztet.
Gyorsan megállás nélkül kavartam, amíg el nem vált az edény falától. A kis lábas olyan vastag, hogy nem kellett visszarakni a tűzre. Sokáig tartja a hőt.
A keveréket egy tálba raktam, így tovább hűlt, hogy ne ugorjon össze a tojás. A tojást feltörtem. Ezt az egyet két részletben raktam bele. Elég nehezen keveredik el. Könnyen csomós marad, ha nem részletekben adod hozzá a tojást. Így is habverőre kellett váltani, a rendes elkeveréshez. A sajtot és a szerecsendiót már a spatulával kevertem be.
Betöltöttem a kész keveréket a nyomópisztolyba. Illyesmivel szokás szilózni. A legjobb benne az, hogy prezízen porcióz. A tésztaadag pöccre belefért.
Sütőpapírral bélelt tepsire nyomtam. Így nem festenek valami gusztán, de legalább hasonlítanak egymásra. Elég távolra kell őket kinyomni egymástól, mert sokat dagadnak sütés közben. Begyújtottam a sütőt. 20 percet száradni hagytam a tésztát, amíg felmelegedett a sütő. Vékony rétegben megszáradt a tészta felszíne, ami sütésnél cserepesen felrepedezett.
200 fokra melegítettem a sütőt. Mikor már elérte a kívánt színt, visszavettem 160 fokra. Innentől csak szárítottam. A sütőből kivéve már 1 percen belül átrakható a rácsra. További 5 perc után már ki is hűlt. Oltári jól mutatnak, mint valami apró méhkaptárak. Persze mindegyik megdőlt, mert kissé ferdén tartottam a nyomópisztolyt. Spongyát rá!
Nem érdemes otthon nagy adagot csinálni, mert sokszorozódik a sütési idő. Másrészt a tartóssága igen rövid. Addig jó, amíg ropogós, másnapra felpuhul, elveszti a varázsát. Meg aztán teljesen mindegy, milyen sokat csinálsz, mert úgyis pikpakk elfogy.
