Házi hús- és szalonnaérlelés füstölés nélkül: olcsóbb, finomabb.
2017. február 01. írta: Gyalogrépa

Házi hús- és szalonnaérlelés füstölés nélkül: olcsóbb, finomabb.

A házi hentesáru nem csak a vidéki ember kiváltsága.

pro_29.jpg

A mediterrán világ innenső oldalán nagy hagyománya van a disznóhús füstölés nélkül való tartósításának. A hegyekben uralkodó hideg száraz levegő lehetővé teszi a sonkák érlelését egész évben. Nálunk ez csak speciális érlelőkamrákban lehetséges, ami komoly műszaki hátteret követel. Végeredményben sokba kerül az egész, főleg egy amatőr számára.

Nálunk a füstöléssel való tartósításnak van hagyománya, ami jelentősen lerövidíti a tartósításhoz szükséges időt. A klíma nem teszi lehetővé sonkák érlelését egész évben, még a hegyekben sem. Mondjuk, a mi hegyeink nem nőttek túl nagyra, de legalább nem kell nagyon magasra mászni a gombásznak a zsákmányért. Van egy szűk időablak, amikor lehetővé válik húsok szárítással való érlelése. Körülbelül október közepén tartósan beeseik a hőmérséklet 15 fok alá. Itt is marad március közepéig. A mi klímánkon a tél meglehetősen száraz, csapadékmentes, emiatt a levegő is elég száraz. Elég csak megnézni a kézfejeden a gyorsan kiszáradó bőrt, amit télen folyton kenegetni kell. Ilyenkor szárítom a disznó alkatrészeit.

best.jpg

Íme mostani szezon legjobb két terméke. A bal oldalon egy gyönyörű zsírral átszövött karajt látsz. A lejárat közeli leárazott húsok között találtam a közeli multiban. A hosszúkás, keskeny és zsíros húsdarab gondolom nem kellett senkinek. Nem éppen tipikus karaj. A kötőszövetes sávból is elég sok jutott neki, frissensütésre kevésbé alkalmas. Érlelésre kitűnő. A jobb oldalon pancetta van. Egyszerű hasaalja szalonna, amit a pácolás után lebőröztem, feltekertem. Elég hamar elkészülnek, a pácolás kezdésétől számított 4-5 hét után már fogyaszthatóak. Mivel március elején tanácsos befejezni az érlelést, legkésőbb február legelején el kell kezdeni a pácolást. Vékonyabb húsdarabokkal érdemes belépni a házi érelés világába. Ezek hamarabb megérnek és biztonságosabbak is, mint a nagyobb húsok, például egy sonka. Kezdésnek karajt, hasaalja szalonnát és tokaszalonnát javasolok. A tokaszalonnából ezzel az eljárással készül az olasz guanciale.

pre_25.jpg

Két hasaaljaszalonnán mutatom be, hogyan is készül a pancettám. Ezekhez a húsdarabokhoz elég olcsón hozzá lehet jutni. 500 és 700 forint között mozog kilója. Aki korrekt szabadtartású mangalicát tud szerezni, inkább csinálja azzal. Mindig van pár szőrszál a szalonnán, amit tanácsos leborotválni. Ez különösen igaz a tokaszalonnára. Pörzsölést itt nem javaslom, mert felmelegszik a szalonna a nem biztosnágos hőtartományba. Sima asztali sót használok. Ezt keverem be készen vásárolt pácfűszerrel. Irtó jónak találom a keveréket, így nem is állok neki magam kikeverni. A keverék nátrium-nitritet tartalmaz, ami méreg. Népiesebb nevén salétrom. Egyrészt a hús megőrzi tőle a pirosas színét, másrészt megakadályozza többek között a botulinum mérgezést. A puristák csak simán sóval dolgoznak, én meg be vagyok tojva. A botulizmus nevű betegség elég csúnya lefolyású. A pácfűszer használatánál precíznek kell lenni! Nagyon pontos finom beosztású mérlegre van szükség, ami legalább grammos osztású.

cure.jpg

 A pácfűszeren olvasható utasítás alapján kimértem a pácsót és az asztali sót. Rengetegnek tűnik a só, meg a fűszer, de ezek csak segédanyagok.

cure1.jpg

A szalonnák minden oldalát alaposan bedörzsöltem a keverékkel. Jénai tálba raktam, aztán lefedtem, hűtőbe raktam. Forgattam naponta, hogy minél egyenletesebben pácolódjon.

cure2.jpg

Egy hét után már egészen máshogy nézett ki. Elég sok levet eresztett, megkeményedett kissé a szalonna. Kivettem, alaposan lemostam, lecsöpögtettem, letörölgettem.

pancetta_3.jpg

Levágtam a bőrét, megkötöztem. Na, ezzel egy csomó időt el lehet lőni, nem is muszáj feltekerni, emiatt nem is kell lebőrözni. Viszont azért érdemes tekerni, mert a belső részek nem száradnak ki egykönnyen. A szalonna puhább marad az érlelés végére, de ha nem tekered fel elég szorosan, a belső részeken - ahol levegő van, bepenészedik. Egyébként pedig nagyon mutatós szeleteket lehet vágni a tekercsekből.

curebox.jpg

Aztán mehet a többi mellé az érlelőbe. Ez annyira sufnituning, amennyire csak lehet. Erre a célre vettem egy szennyestartót. Pont akkorák a lyukai, hogy szépen szellőzik, viszont egy kártevő sem fér be. Természetesen a füleket is betömöm, ha éppen nem szállítom. Otthon pont akkora nyársakat találtam ami átfér a lyukakon. Ezeket kedvem szerint, illetve a húsok mérete szerint rendezgetem. A kamránkban jó hűvös van, és szellőzik is. Az érlelő közelében tartok egy hőmérőt. Ezzel ellenőrzöm, hogy mindig 15 fok alatt maradjon a hőmérséklet. Ha kemény hideg van kint, a kamrában 6-7 fok van. Ilyenkor ott tartom az érlelőt. Amikor fagypont fölé megy a hőmérséklet kirakom az erkélyre. Persze csak akkor, ha van egy kis légmozgás. Nem tanácsos a húst kirakni a szmogos levegőbe. Szerencsére a komoly szmog idején mindig elég hideg van a kamrában, hogy ott tartsam az érlelőt. Mire beköszönt a március, már minden hús érlelése befejeződik, legfeljebb tárolás miatt tartom az érlelőben őket. Március első hétvégéjén az összes érlelt húst és szalonnát vákumcsomagolom és irány a hűtő. Körülbelül májusig lehet eltartani őket avasodás nélkül.

pancetta2.jpg

Óriási élmény húst és szalonnát érlelni, aztán megenni. Viszont rengeteg buktatót tartogat a rendszer. Ahogy egyre jobban belejöttem a húsérlelésbe, egyre vastagabb húsokat választottottam és az érlelést is próbáltam elnyújtani. Szerencsére minden nagyobb húsdarab megért rendesen, a túlérleléstől viszont avas foltok keletkeztek, amit lehetett kidobálni. A húsok méretének a növekedésével egyre több tapasztalat és odafigyelés szükséges, hogy jól sikerüljön. Minél vastagabb a hús, annál finomabb lesz a belseje. Ha csonttal együtt érlelődik a hús, könnyebben megromlik a csont körül, viszont ha sikerül, a csont körüli rész diós aromája mindenért kárpótol. A második szezonban már egész csülkös csontos lapockát és ilyen fincsi császárhúsokat érleltem, mint a képen. Ez a második szint. Ezen a télen már egész kicsontozott 7 kilós sonkát is érlelek. Még nem tudom, sikerül -e. Persze ezekhez hosszabb pácolás és érlelés kell, amit jobbára csak tapasztalat útján lehet beállítani. A vastagabb húsoknál a pácolás végét már a hús puhasága alapján állítom be. Az érlelést folyamotos szagolgatással követem, így határozom meg, mikor van kész.

Ha el akarod kezdeni a húsok érlelését legyen hőmérőd, grammos mérleged, nagy jénai tálad, hideg kamrád.  Ja, és persze türelmed. Láthatáron a tavasz, már csak egy vékonyabb szalonnára, tokára, vagy karajra van idő. De kezdésnek másba nem is érdemes belefogni. Ha a fenti feltételek bármelyike is hiányzik, vagy nem elég precizitással folytatod le a legalább öt hetes érlelést a hús kiválasztásától a kész termék felbontásáig, inkább bele se fogj! A nyers disznóhús nem játék, ahogy a nátrium-nitrit sem. Mindegyiktől kórházba lehet kerülni. Ennek ellenére már a harmadik téli szezont töltöm el a húsérlelés világában, és mondhatom jó szórakozás, és nagyszerű gasztronómiai élmény.

Hogy mi vitt rá a húsérlelésre? Egyszer kóstoltam egy egyszerűbb spanyol érlelt sonkát. Utána többet akartam belőle, de sajnos az árai az egekben járnak, így luxuscikk maradt számomra. A következő árkategória már a füstölt áru, ami általában nekem túl sós, vagy túl füstölt.

Ezzel is úgy jártam, mint jópár témával a gasztronómiában, nekiláttam magam kitaposni a sikerhez vezető utat. Elég jól haladok, füstölt húst már csak főzésre veszünk, spanyol sonkára meg nincs szükségünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://suburbankitchen.blog.hu/api/trackback/id/tr4512173298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.