A szárított sötét érdestinóru jelentékeny mennyiségben tartalmazza az umamit: az ötödík ízt. A vargánya, és a shitake is jó umamiforrás. A vargányánál olcsóbb az érdestinóru, és közelebb áll a felesborsóhoz, mint az ázsiai karakteres shitake. Annyi hátránya van, hogy feketére színezi az ételt. Már, ha ez hátrány egyáltalán. Meg aztán a gombaszedő nem mindig azt szedi, amit akar, hanem amit talál. Jelenleg ez a recept a számomra legjobb felhasználási módja a sötét érdestinórunak.

Az összetevők:

• feles zöldborsó: pár órát áztattam, hogy megduzzadjon.
• szárított sötét érdestinóru: ez a mennyiség az egész fogás karakterét megadja.
• sárgarépa, zeller: édeskés aromás zöldségek.
• fokhagyma: a tinórufélék elmaradhatatlan partnere.
• babérlevél, kakukkfű, bors, koriander, majoranna.

Az összeállítás rendkívül egyszerű. A zöldségeket nagyobb darabokra vágtam. A fűszereket teafilterbe raktam. Mindent egy vastag fenekű fazékba raktam, felöntöttem vízzel. Lefedtem és takarék lángon főztem, amíg meg nem puhult. Megsóztam, kidobtam a fűszereket és a fokhagymát. Még forrón merülőmixerrel pürésítettem.

Kevés hűsítő tejföllel és pár csepp csípős szósszal tálaltam. Rendkívül karakteres ízű, laktató, tömény krémleves tipikusan zöldségszegény időkre.