Úgy érzem szükség van erre a bejegyzésre, hiszen a receptes posztjaim alapvetően eltérnek a megszokott receptleírásoktól, valamint van már egy bemtutatásra méltó kialakult tematika, ami alapján készülnek a bejegyzések. Ezeket érdemes megosztanom, hogy jobban megértse mindenki, miről is esik szó itt kétnaponta.

Mit miért írok?

Arról írok, amit a tányéromra rakok, és jóízűen megeszek. Vannak elbénázott ételeim is, ezekről a képes anyagokat gyűjtöm, idővel közzéteszem valamilyen kritikus bakiparádé formájában. Tehát ami nem ízlik, arról nem írok bejegyzést.

Mit rakok a tányéromra?

Nem mondanám magam finnyásnak az alapanyagokat tekintve, sőt inkább keresem az újdonságot. Persze egy csecsemőnek minden vicc új, szóval néha közismert ételekre csodálkozok rá, mert én akkor készítem először. Az oldalam elsősorban alapanyagközpontú, mert ez alapján vásárolok, és főzök. Először megveszem az alapanyagot, a receptet utána alakítom ki. Amikor kikérem a fél kiló spenótot a piacon, még fogalmam sincs, mit csinálok vele. Mint mindenki más, én is igyekszem minél kevesebb pénzből kihozni az étkezéseket, ezért alapvetően szezonális élelmiszerekből főzök. Nyilván a tészta, rizs, hús, bab, tojás, fagyasztott zöldség mindig elérhető, de én alapvetően friss-zöldségevő vagyok. Tényleg számít, mikor, milyen zöldséget mennyiért veszek; ez az, ami a kosztpénzt leginkébb befolyásolja. Nem vásárolok fagyasztott zöldséget, mert már kiérzem a különbséget a friss és a fagyasztott között. Másrészt nincs is szükségem erre, hiszen egész évben kapható olyan zöldség, ami a legjobb formájában van, és olcsó. Belátom, zöldborsót és fejtett babot tényleg érdemes fagyasztani, mert nem változik túlzottan az íze, állaga, de mint írtam, nincs szükségem rá. A végén még lemaradok valami szezonálisról.

Az oldal tematikájáról:

Kétnaponta megosztok valamilyen ételreceptet, leírást, ritkábban valami átfogóbb tartalmat. A recepteket magam találom ki, vagy egy ismert receptet módosítok a saját kedvem szerint. Elkészítem, lefotózom, megeszem. Hétvégére mindig alapvetően húsos fogást készítek, amit péntekenként, vagy szombatonként töltök föl ide. Ezek kerülnek a "vasárnapi sült" rovatba. Minden más a "receptek" rovatba megy, amit hamarosan tovább szeretnék bontani a jobb kereshetőség végett. Itt vegyesen vannak levesek, főzelékek, zöldséges egytálak, tészták, saláták, savanyúságok, hidegkonyhai fogások. Létrehozom a "filozófia" rovatot is, ahova a magvas gondolatok kerülnek, amik leginkább gasztrokultúra témájúak, néha konkrét étel bemutatása nélkül.

Ezen felül még beszámolok arról, aktuálisan mit kapni nálunk a piacon, mit gyűjtögettem. Ezzel az a célom, hogy népszerűsítsem a piacra járást, gyűjtögetést. A piacra járók szegényebbek, idősebbek, vagy maradibbak is, mint akiket a multiban látni. Szinte csak a megszokottat keresik, minél alacsonyabb áron. A piaci kínálat lehetne szélesebb, de a kivételes termék könnyen a termelő, kereskedő nyakán marad, ezért ritkán hoz, vagy meg sem termeli. Szerencsére folyamatosan javul a helyzet, bővül a kínálat, emelkedik a minőség. Érdemes kijárni: minél többen megyünk, annál gyorsabban javul a helyzet. A nálunk lévő piac hús és zöldségfronton már így is messze megelőzi a multik kínálatát - különösen nyáron, és ősszel. Ez kerül a "mi van a kosaramban?" rovatba.

A receptekről:

Aki már olvasta bármelyik receptemet, feltűnhetett, hogy mennyiségeket, de még általában anyaghányadokat sem írok. Csak süteményeknél méricskélek, ott leginkább a precíz fizikiai és vegyi viselkedés miatt van szükség rá. Mindent grammra ki kell mérni, hogy ne omoljon össze a torta, megálljon a mering.

Egyébként pedig nincs két egyforma karaj, vagy krumpli sem. Van aki több köménnyel készíti a gulyást, van aki kevesebbel. Nem a saját ízlésemet akarom erőltetni, hanem hogy mindenki megértse az étel ízvilágát a koncepciót, ami mentén az készült; azon felül mindenki tegye bele a saját ízlését! Legfőképp minden ételnek van egy hangulata, amit talán a legfontosabb átadni: mikor a karácsonyi gyümölcsatnit főztem az ünnepek előtt két héttel, egész végig úgy éreztem magam, mintha aznap lenne Szenteste. Ha ezt az érzést sikerül otthon reprudukálni bárkinek - pusztán a főzéssel, már célt ért a bejegyzésem.

Sokat tanakodtam rajta, hogy szűkíteni kéne a témakört, amit felölel a blogom. Nos, nem fogok csak olasz konyhát, csak magyar konyhát, vagy csak vegetariánus konyhát bemutatni. Főleg azért, mert ezek a fogalmak értelmetlenek is. A lényeg az alapanyag: ha van fél csomag lencsém, meg két csésze rizsem, rengeteg különböző ételt tudok készíteni belőle. A lencsét rizzsel számtalan kultúrában párosítják. Minél több gasztrolkúltúra szemszögéből mutatom be a lencse-rizs párost, annál nehezebben unok rá, annál többféle kiegészítővel tudom gazdagítani. Nem akarom mindig ugyanúgy enni.