A rizskoch nem igazán nyári étel, én mégis készítek ilyenkor. Nagyon szeretem ribizliszósszal, ami frissen készítve a legjobb. Azt tapasztaltam, hogy az eltett ribizliszósz illata télre eltűnik, így ilyenkor nyáron is sütök rizskochot. Télen egy nagyobb jénai tállal készítek belőle, de ahhoz be kel gyújtani a nagyobb sütőt, ráadásul a nyári hőségben a csökkent étvágyunk melett el se fogyna. Ismét az asztali sütőmben készítettem, nagyon hamar bemelegszik, és gyorsan el is készül benne a rizskoch. Az adag nevetségesen kicsi, de legalább még melegen elfogy.
Az alapadaghoz kell egy csésze kerekszemű rizs és egy tojás. A tej, cukor és vaj adagolása ízléstől függ. Először tejberizst készítettem, amit tojássárgájával gazdagítottam, és tojásfehérjehabbal tettem levegőssé. Kissé hígan és mérsékelten édesen szeretem a tejberizst, tehát sok tejjel és kevés cukorral szeretem. A vaj gazdagítja az ízét; ebből bátran szoktam adagolni. Rizottó módszerrel készült a tejberizs. A tejet felmelegítettem. Egy vastag fenekű lábasban hevítettem kissé a rizst. Annyi tejet önöttem rá, amennyi éppen ellepte. Takarék lángra tettem, gyakran megkavartam. Le nem ragadhat; amint felszívta a tej nagy részét, kevés meleg tejet adtam hozzá, ismét átkavartam. Hozzáadtam egy evőkanál cukrot. Ismét többször átkavartam. Amint felszívta a tejet, ismét tejjel öntöttem föl. Folyamatosan kavargatva és a meleg tejet apránként hozzáadva készítettem addig, amíg a rizs már majdnem megpuhult. A tej melegítésénél figyelembe kell venni, hogy a rizottónak való kerek szemű rizsfajtáknál egy csésze rizshez akár öt csésze tejet is kell adagolni. Ez persze a fajtától, meg minőségtől is függ. Megkóstoltam, szükség szerint cukrot adtam hozzá. Jópár kis kocka (talán 3-4dkg összesen) vajat kevertem bele. Egy fémtálba öntöttem, párszor átkevertem, hogy gyorsabban hűljön. Egy tojást szétválasztottam. A sárgáját a kihűlt tejberizsbe kevertem. A tojásfehérjét kemény habbá vertem. Az egyharamdát gyorsan belekevertem a tejberizsbe. A többi tojásfehérjét óvatosan beleforgattam. A keveréket kivajazott tepsibe öntöttem, majd száznyolcvan fokon sütöttem, amíg a teteje meg nem pirult kissé.
Egyszerű piros ribizliszósz
A ribizlifürt nagyon szép, nagyon mutatós, de azért nem kapkodják le a pultokról. Ennek több oka is van. Ha nem friss nyers fogyasztásra kell, akkor már kell dolgozni a szószért, vagy lekvárért. A szemek aprók, és jó kemény magokat tartalmaznak. A feldolgozott termékben nemkívánatos a gyümölcsszár, a mag, és a gyümölcshéj. Az ilyen apró szemeknél ezeket elválasztani a gyümölcshústól szinte képtelenségnek tűnik.
Mostanában érik a piros ribizli, amit kis túlzás érésnek nevezni szerintem; legfeljebb kevésbé lesz savanyú. Egyébként a ribizliszósznak nagyon kellemes illata, íze van. Nagyon szeretem gyümölcsszósznak felhasználni sütemények tetejére, vagy csak egyszerűen kikanalazni az üvegből.
A ribizliszemeket leszedtem a szárukról, megmostam. Egy vastag fenekű fazékba raktam, cukrot forgattam bele. A cukor mennyisége akár a ribizli súlyának a felét is kiteheti a gyümölcs fanyarsága miatt. Hevíteni kezdtem, közben gyakran átkevertem. A szemek lassan felnyíltak, és levet eresztettek. Nemsokára a húsuk is összesett. Fontos, hogy a magok körüli keményebb húsrész is összeessen, ugyanis ez adja a fanyarságot és a pektint a szósz megkötéséhez. Ennél a pontnál egy szűrőbe öntöttem, majd átpasszíroztam a gyümölcsöt. Viszonylag sok mag, és gyümölcshéj marad a szűrőben, belőlük a lehető legtöbb nedvet ki kell nyomni. A szűrő alatti másik fazékba átnyomott szószt lassan felmelegítettem. Szükség szerint tovább cukroztam. Amint apró buborékok jelentek meg, homogénre kevertem. Erre azért van szükség, mert a passzírozás vége felé lecseppenő pektines képletek könnyen összeéllnak csomókká. Frissen fogyasztva is nagyon jó, hűtőben eláll pár hétig. Üvegekbe töltve hőkezeltem a befőzőautomatámban harminc percig nyolcvan fokon, majd a kamrámban érleltem. Így eláll sokáig, de nem érdemes a jövő évig tartogatni.
