A beszetercei szilva adja a legjobb szilvalekvárt a békési vörös szilva mellett. Ugyanilyen kiváló alapanyag pitébe is, hiszen a szárazanyagtartalma viszonylag magas; így még egy jól megpakolt pite sem ázik el tőle. A sütés végén még meg is kellett locsolnom rummal, hogy kissé nedvesebb legyen, ami egyébként sem egy rossz opció. Diót pedig még nem kaptam szép ideit, ellenben kiváló édes mandulám van.
Összetevők egy húsz centiméter átmérőjű pitéhez:
- tizenöt dekagramm süteményliszt: az alacsony sikértartalom a lényeg, hogy ne legyen gumis a pitetészta
- tíz dekagramm hideg vaj
- legfeljebb egy deciliter hideg víz
- egy teáskanál fahéj
- csipet só, porcukor
- barna cukor
- édes mandula, vagy idei dió
- beszetercei szilva
Alapnak vajas omlós tésztát készítettem, amit pihentetés után kinyújtottam, megsütöttem. A lisztet összekevertem a sóval, porcukorral, fahéjjal. Hozzáadtam a hideg vajat. Lazán összemorzsoltam, hogy a vaj még viszonylag nagyobb darabokban maradjon. Ha alaposabban van beledolgozva, az a porhanyós tészta. Annyi vizet adtam hozzá, hogy összeálljon. Összegyúrtam csak annyira, hogy egyben maradjon. Fóliába csomagoltam, majd fél órát a hűtőben pihentettem. Kinyújtottam, a piteformába fektettem. A lelógó részt rajtahagytam. Először sütőbabbal vakon sütöttem száznyolcvan fokon, majd kivettem a sütőbabot és így sütöttem készre a tésztaalapot. Recés késsel levágtam a fölös tésztát a piteforma pereme mentén. Ezek a darabkák jól jönnek kávéval, amíg az ember a pitére vár.
A pitét megszórtam barna cukorral, részórtam a nagyobb darabokra vágott mandulát. A szilvákat megmostam, lecsöpögtettem, kimagoztam, elfeleztem. A fél szilvákat vágott felülettel lefelé leraktam a piteformába. Addig kell rakni szilvával amíg a piteforma karimáját el nem érte a halom. A tetejét is megszórtam barna cukorral. Százhatvan fokos sütőben sütöttem, amíg a szilva nem lett totyakos. Kicsit száraznak ítéltem, meg aztán nem minden cukorkristály olvadt el, így meglocsoltam rummal.