Ismét elindult a laskagomba-szezon. Azt hittem, csak fiatal laskával találkozunk majd, de az ismert nyárfán már csak egy kivénhedt példány volt, meg a levágott csokrok után maradt metszetek. Arról nagyjából egy héttel késtünk le. Viszont találtam egy másik termőhelyet is, ahol eddig csak az elpusztult fa tetején láttunk gombát. Azóta lejjebb ereszkedett a gomba, de a déli oldalán már besárgultak a termőtestek. Az északi oldaláról szedtük ezeket; a nagy részüket jó magasról. Egy lehullott, kiszáradt faág végét faragtam meg, és ezzel vagdostuk le ezeket a hatalmas csokrokat. Azért néznek ki ilyen ramatyul a nagyok, mert mindegyikük legalább három métert zuhant. Ahhoz képest már nem is néznek ki olyan rosszul. Természetesen a legnagyobb csokor pont a fejemen landolt. Lemértem, egy kilót nyom. Még jó hogy ilyen kis ruganyosak, puhák. Az egyik lehullott ágon már megindult a júdásfülegomba is. Ezek a kis barna gombák a bal alsó sarokban.