A tavalyi év végén a lazac ára elszállt az egekbe. Azóta vártam a leárazott lazaccsomagomat, ami csak nemrég talált meg. Hétfő volt, álltam a friss hal fölött a konyhában. Szerintem a legtöbbet úgy tudom kihozni belőle, ha bepácolom - gondoltam. Gravlaxot kéne csinálni, de nincs friss kapor. Csak sóval és cukorral nem lesz jó, a szárított kaporral meg kár elrontani. Még öt nap a piacozásig, hogy friss kaporhoz juthassak; kizárt, hogy a leárazott hal kihúzza addig. Meg minek őrizgessem, ha csak az ízesítő hiányzik? Egyszerűen az ízesítőt kell lecserélni! (A kép már szombaton készült. A lazac már pár napja túl volt a pácoláson, mire kaporhoz jutottam.)
Összetevők:
- Friss bőrös lazac: a képen körülbelül negyed kilós
- két dekagramm só
- két dekagramm cukor
- egy darab enyhén savanykás alma: kiváló hordozója a fűszereknek, miközben maga is ízesít. Ne legyen túl savanyú az alma, mert megmarja a halat.
- kis darab gyömbér
- egy szem szegfűbors
- hat szem koriandermag
A halat szálkátlanítottam. A belső oldalát középen végigsimítottam a késsel mindkét irányból. Az egyik húzásnál a kés kissé kiemelte a szálkák végét. Csipesszel kihúztam őket. Az almát héjastul csutkáig reszeltem nagy lyukú reszelőn. A gyömbért megtisztítottam, apróra vágtam. A fűszerekkel, a sóval és a cukorral mozsárban megtörtem. A keveréket az almához forgattam. A hal bőre alá és körben a húsára is rányomkodtam a pácot. Fóliával lefedtem, a hűtőben egy napig hagytam pácolódni. Másnap lemostam a pácot, lecsöpögtettem. A hal hasüregénél lévő fehér hártyát vékonyan levágtam, kidobtam. A pácolt halat deszkára rakva könnyű szépen felszelni. A hal gerincére merőlegesen bevágtam a húst a bőrig. Majd a kést enyhén megdöntöttem, hogy az élével le tudjam vágni a szeletet a bőrről.
Frissen reszelt tormával, sózott retekkel, savanyított bébicéklával, almával tálaltam. Addigra még kaprot is sikerült kerítenem. Egyszerűsége ellenére az asztal dísze. Mégis csak jól kell kinézzen a lazac, ha már ilyen ritkán kerül az akciós pultra asztalra.