Természetes almabort keríteni nehéz. Ez itt nem Normandia, megél a szőlő. Mit pattogok az almaborral, mikor van tisztességes szőlőből készült bor? Szeretem az almabort, amit nem én döntöttem el - így alakult. Van cider, de nemigen kapni olyat, ami nem visszahígított sűrítmény felhasználásával készült volna. Ez technikailag olyan, mint ha olyan bort innánk, ami szőlősűrítmény felhasználásával készült volna. Egyébként ezek a ciderek nem feltétlenül rosszak. Annyi az elvárásom, hogy ne legyen túl édes, legyen sava, meg kicsit kesernyés is. No meg izmos almaillata. Tehát a száraz almaborokat kedvelem.

Ezúttal olyan ciderrel főztem, ami ugyan sűrítménnyel készült, de meglepően jó lett a végeredmény. Az lehet a titka, hogy savanykás, kesernyés cideralmából készült a sűrítmény, ami azért odatesz ízben. Az ilyen fajta cideralma pedig nyersen állítólag ehetetlenül keserű, tanninos, meg különben se akarjam tudni. Létezik almabor desszertalmából, kóstoltam is. Nekem olyan üresnek tűnik az íze, más szó nem jut az eszembe. Nem ízlik, ez a lényeg. Mivel almaborral kevés tapasztalatom van, könnyen lehet, hogy ennek tudható be az, hogy ízlik a sűrítményes cider. Egyébként meg a portói bor is a kereskedelmi kényszer szülötte, mégis jó.
(Hogy a bor ne romoljon meg a hosszú szállítás során, avinálták, azaz borpárlattal keverték. Így lehetett a portugál portói egy népszerű brit ital.)

Tehát vettem egy kéklábú beregi csirkét kísérletezésre. Ez nem csak úgy csirke, mint a többi csirke. Elkészíteni egész biztosan nem ugyanúgy kell, a testtájak aránya is egészen más. A melle egészen apró. A lába hosszú és inas. Viszont nagyon finom, erős és tiszta ízű ragut ad. Mindegyik Beregi csirkét jelenleg egészben lehet kapni leginkább, ami azt vonja maga után, hogy fel kell tudni bontani, valamint az aprólékot is fel kell használni. Így egészben viszont sokáig eláll; van, aki érleli is. Ezek után már egészen vadhús jellegűnek tűnik a felhasználása, nem igaz?

Felbontottam a százharminc dekás madarat, íme. A képen látható, mekkora a madár melle és combja, mennyi aprólékot ad. A mellet, a combot, és a szárnytövet félreraktam. A többiből alaplevet főztem.

Összetevők az almaboros csirkéhez:

• a félretett csirkedarabok
• fél liter csirkealaplé
• húsz dekagramm póréhagyma: raguba kezelhetőbbek a kisebb, fiatalabb példányok.
• harminc dekagramm fehér húsú édesburgonya: ősszel lehet kapni ezt a fajtát. Nem annyira édes, mint a narancssárga húsú fajták. Pont az ilyen ételekbe való.
• három deciliter száraz cider
• fél deciliter zsíros tejszín
• két gerezd fokhagyma
• ránézésre ugyanennyi gyömbér

A két centis kockákra vágott édesburgonyát egy gerezd meglapogatott fokhagymával, és a gyömbér felével kis lángon főzni kezdtem az alaplében. Megsóztam. Mikor már félig elkészült, hozzáadtam a három centis hengerekre vágott fiatal póréhagymát. Együtt pároltam őket majdnem készre. Közben egy nagy serpenyőben kevés repceolajon körbepirítottam a combokat és a szárnytöveket. Felöntöttem az ciderrel, mellédobtam a másik meglapogatott fokhagymagerezdet és a maradék gyömbért. Megsóztam. Kis lángon párolni kezdtem; először a bőrös oldalával lefelé. Félidőnél megfordítottam, így pároltam szinten készre. A combok hajlatát szurkálva érdemes vizsgálni, hol tart a csirke. Úgy célszerű időzíteni, hogy egyszerre legyen kész a csirke és az édesburgonya-póré keverék. A csirkemellet külön körbepirítottam, majd a combokkal és a szárnytövekkel a zöldségek tetejére raktam - a leginkább bőrös oldallal felfelé. Forró grill alá toltam pirulni. A csirkék után maradt almaboros "szószt" felforraltam, majd belekevertem a tejszínt. Amint a csirkék bőre megpirult, köréjük öntöttem. Tálalásnál kevés petrezselyemmel díszítettem, frissen borsot törtem rá.

Kellemes kis házias ragu. Ahol megterem a cideralma, ott készülnek hasonló raguk, bár az édesburgonya miatt ez inkább egy észak-amerikai fogás. Új-Angliában pedig több évszázados hagyománya van a ciderkészítésnek, ami még a telepesek idejébe nyúlik vissza. Akárhova vetődjön is az ember, szeszes italt feltétlenül készít - amiből csak tud.