Már egy ideje lógott a levegőben, hogy ha legközelebb összefutok fejes radikkióval, lehetőleg csőben sütve fogom elkészíteni. A radikkió egy cikóriaféle, amivel itthon leginkább az előre csomagolt salátakeverékekben lehet összefutni. Azok a kis lila-fehér levélcafatok radikkióból származnak. Aki már evett nyers radikkiót, az tudja, hogy rettentően keserű. Ennek ellenére lehet kapni fejesen is. Ha az ember nincs felkészülve radikkiós receptekből, biztos ráromlik - szinte az egész salátafej. Igen, ez egy salátaféle, mégis a legjobb hőkezelni. Utána is keserű, de csak annyira, amennyire kell.

Többféle raddikó létezik, attól függően, hogy inkább salátába való, vagy sütésre, párolásra szánják. Utóbbinak vastagabbak a levelei, erősebbek a fehér színű levélerek is. Az enyém szemlátomást ilyen. Radikkiót leginkább Észak-Olaszországban termesztenek, ahol több fajtát is megkülönböztetnek. Arra jutottam, hogy valószínűleg erről a fajtáról lehet szó: Radicchio Rosso di Treviso Precoce.

Átböngészve pár radikkiós receptet, arra jutottam, hogy a vezérlő elv az, hogy a radikkió keserű íze mellett megjelenjen az édes és kicsit savanykás íz is. Láttam pár receptet, amibe még füstölt szalonna is került, ez megfogott.

Összetevők:

• húsz dekagramm radikkió
• körülbelül tizennégy dekagramm fél centinél nem vastagabb füstölt tarja szeletek
• egy deciliter fehér portói vagy más avinált fehérbor, például marsala.
• egy mokkáskanál fahéj
• öt dekagramm lila sonkahagyma
• hetven gramm passzírozott paradicsom
• egy teáskanál mangalicazsír

A zsiradékon megfonnyasztottam az apróra vágott hagymát, majd felöntöttem a borral. Nagy lángon a felére redukáltam. Hozzáadtam a fahéjat és a passzírozott paradicsomot. Sózni nem kell, a tarja elég sós az ételhez. Addig főztem kis lángon tovább, míg elvesztette a mártás a nyers paradicsom ízét. Egy jénai tál aljára raktam kevés mártást. Erre raktam a tarjaszeleteket, hogy biztosan ne égjen le. A radikkiót nagyobb laskára vágtam, majd a tarján rendeztem el. Bevontam a maradék mártással úgy, hogy fedje a radikkiót. Százhatvan fokos sütőbe toltam. Villával vizsgáltam a radikkiót. Ha már nem ropog a villa alatt, elkészült az étel. Egyszerű, házias egytálétel. A radikkió kesernyéssége sokat mérséklődött, megérte belevágni. Ilyenkor nem árt, ha van otthon egy üveg tonik. Nagyon illik hozzá.