Egy faék egyszerűségű kocsmakaja receptje jól jön otthon is. A következő brit étel pedig igazán a legegyszerűbbek közé tartozik. A húson, a zsíron, a borson és a són kívül csak mustárra és Worcestershire szószra van szükség. Utóbbi kettő pedig nálam mindig van otthon, ahogy ketchup is.

Az angolszász konyha elég gazdag az úgynevezett "condiment"-ek terén. Ezek azok a szószok, mártások, amiket csak rá kell löttyinteni a flakonból a sültekre, szendvicsekre. Az angol mustárt és a ketchupot nem kell bemutatni senkinek. Emellett az ismertebbek közé tartozik a HP szósz, Worcestershire szósz. Az amerikai kontinensről pedig a Tabasco és a kismillió BBQ és chili szószok. A negatív előítéletek ellenére a kész flakonos szószok még mindig a virágkorukat élik, hiszen tartósak, és nagyon kényelmes velük dolgozni.

Két-három centis darabokra vágtam a mangalicalapockát. Egy nagy vastag fenekű serpenyőt felhevítettem, majd egy teáskanál mangalicazsíron nagy lángon körbepirítottam a húsdarabokat. Lehúztam a tűzről, majd beleforgattam egy evőkanál angol mustárt és egy evőkanál Worcestershire szószt. Megsóztam, borsot törtem rá. Egy kis kerámiatálba pakoltam a serpenyő teljes tartalmát. Lefedve pároltam puhára százhatvan fokra előmelegített sütőben körülbelül két óra alatt. Frissen diós kenyérrel ettem. Emellett a maradékot érdemes hagyni beledermedni a saját szaftjába, zsírjába. A saját mártása miatt még savanyúságra sincs szükség, bár utána jól csúszik a sör. Azt hiszem erre mondják, hogy agglegényétel.