Nálunk sok zöldséggel fő a bableves. Természetesen füstölt alaplé az alap, ami szinte kötelező elem bableves főzésénél ilyenkor. Kerül bele kolbász és natúr húsgombóc is betétnek. Csak hogy tartalmasabb legyen.
Összetevők:
- negyed kiló száraz bab: még előző nap beáztattam.
- másfél liter füstölt húsos alaplé
- tíz dekagramm tisztított petrezselyem gyökér, és negyed kiló tisztított sárgarépa: arányaiban elég sok gyökérzöldség kerül a levesbe. Nálunk ez a bevált mennyiség.
- négy közepes gerezd fokhagyma
- három babérlevél
- negyed kiló darált hús: marha és sertés keveréke.
- tíz dekagramm kolbász: a képen István Gazda kolbásza.
A babot a fokhagymával, a babérral, és az alaplével kis lángon főztem, amíg a bab már majdnem megpuhult. Közben a darált húst megsóztam, megborsoztam. Összekevertem, majd gombócokat formáltam belőlük. Hűtőbe raktam egy órára, hogy legyen idejük összetapadni. A húsban van természetes húsragasztó, ez a miozin. A só segít ezt az enzimet előhozni, amivel úgymond "megkötnek" a gombócok. Tojást teljesen fölösleges belerakni, hacsak nem akarunk lőni a gombócokkal. Meghámoztam a gyökérzöldségeket, majd nagy hasábokra vágtam, a leveshez adtam. Tovább főztem. Mire a zöldségek már roppanósra puhultak, a levesbe raktam a kolbászkarikákat és a gombócokat. Lehúztam a tűzről, lefedtem. Fél órát hagytam lefedve pihenni. Ez idő alatt a gombócok is elkészültek.
Régen berántottuk az ilyen bableveseket. Viszont pár próbálkozás után kiderült, hogy nem lehet elég kevés fokhagymás rántást belerakni, hogy a lé íze ne gyengüljön. A rántásíz nagyon könnyen eluralkodik a levesen. Tegyük hozzá, készült régen (nagymamám idejében) úgy is bableves, hogy csak hagyma, fokhagyma, liszt és bab állt rendelkezésre. Se zöldség, se füstölt alaplé, a gombócot, meg a kolbászt inkább hagyjuk. Abba tényleg kellett a rántás, hogy egyáltalán legyen valamennyi íze.
