Kis európai tésztakalauz
2019. április 14. írta: Gyalogrépa

Kis európai tésztakalauz

kis_europai_tesztakalauz.jpg
Azt hiszem, ideje rendet tenni a fejekben a tésztákkal kapcsolatban. Nekem is rá kellett jönnöm arra, hogy nem mindegy melyik tésztához milyen feltétet adok. Most nem arra gondolok, hogy észben kéne tartanom az összes olasz tésztafélét, mert az nem a mi dolgunk. De azért annyit tudok, hogy a bolognai ragut nem lehet rendesen felenni a tányérról, ha spagettit főzünk alá.

Nagyon népszerű az olasz konyha, ami gyakorlatilag így, ebben a formában nincs is. Van olyan például, hogy nápolyi konyha, meg szicíliai konyha, de olyan, hogy olasz, nemigen. Ehhez Olaszország túl nagy. Azt azért el lehet mondani, hogy tészta mégis minden régióban van, hiszen nagyjából mindenütt van búzaliszt. Van ahol nincs, de ott van kukorica, vagy rizs. Ők polentát és rizottót esznek, de ne kanyarodjunk el! Tésztát márpedig nem csak az olaszok esznek, hanem mások is. Miért? Mert másutt is van búzaliszt. Ahol van krumpli, ott gombóc készül, vagy gnocchi, minálunk nudli. Mégis az olasz tészták népszerűsége kapcsán alakult ki az a két csoport, akik teljesen félreértik a tészta-feltét párosítást. Az egyik tojik rá: amelyik tészta megtetszik, azt használja. Lehet, hogy nem segít a feltét elfogyasztásán, de az őt nem zavarja. A másik körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz a tésztához, amit legutóbbi nyaraláson az isten háta mögötti halászfaluban a szimpatikus mamma használt a halhoz. Lehet, hogy azért, mert csak ezt az egy fajtát ismeri, de azt nagyon. Fontos számára az olasz elnevezés hangoztatása, másrészt a pontos régió neve, ahonnan ez származik. A legjobb, ha egy olyan faluban készítik, ahol már csak negyvenen laknak és a tésztát lehetőleg csak egy kilencven éves nénike tudja autentikusan sodorni. De milyen jó, mert azért adott nekünk egy marékkal, mielőtt jobb létre szenderült. Ezzel végleg elveszett a tésztaféle, de nekünk azért van belőle fél kiló. Ez nagyon derék, de a vacsorámon ez nem segít.

Egyik sem célravezető elv általában, ha jót akarunk enni. Vannak, akik képesek összeveszni, hogy Fisarmoniche, vagy Radiatori tésztát esznek. Lehet azzal kéne foglalkozni, hogy ne előre reszelt zacskós parmezánt vegyenek az akármilyen tésztájukra.

Jópofa dolog a tésztákat aszerint csoportosítani, hogy melyik régióban melyiket készítik, ami néha már olyan mélységekig megy le, hogy az orsótésztát whitworth, vagy metrikus menetemelkedéssel csavarják. Ennek csak annyi a lényege, hogy mucsaröcsöge és csajágaröcsöge megkülönboztessék egymást valahogy. A másik falu tásztája biztos rossz: nem ül meg rajta a reszelt sajt, aminek a hibás menetemelkedés kell hogy legyen az oka. Ezt az elvet ráhúzhatjuk tetszőleges olasz, vagy akár magyar falvakra is. Nekik fontos a megkülönböztetés, az önazonosság, ami rendjén is van.

Ellenben nekünk, akik nem éppen az adott falvakban élünk ezek a különbségek nem mondanak semmit. Egyik olyan, mint a másik. Minket az érdekel, hogy az éppen kiválasztott alapanyagokhoz milyen tészta illik a legjobban.

Tegyük fel, van egy halom tojásom. Jó sok, jó minőségű, friss is, elhoztam harmincat. Biztosra veszem, hogy tojásos nokedlit főzök belőle, vagy spätzle-t tojásosan, mert mindkettő jó a sok tojással. Ellenben durumlisztből készült spagettihez sok tojást nem tudok ellőni. A carbonara módra készült tészta jópofa dolog, de nem túl tartalmas, meg túl sok tojást nem is lehet beledolgozni, különben undorító lesz. Végül is, ilyen gyakorlatias elvek mentén érdemes lefektetnünk a tészták rendszerét.

Vegyük először a gombócokat! Szinte mindenből lehet gombócot készíteni, amit a tojás képes összefogni. Ha ez az anyag kevés ahhoz, hogy jóllakjunk, ellenben van lisztünk, vagy száraz kenyerünk, és még több tojásunk, azzal már megszaporíthatjuk a gombócunkat. Az ízesítő anyag lehet krumpli, sajt, máj, szalonna, tepertő, sonka, petrezselyem, zsálya, túró, csak hogy a legnépszerűbbeket mondjam.

Ha olyan az alapanyagunk, amit a tojás nem tud összefogni, vagy csak nem akarunk gombócot enni, készíthetünk a bőséges liszttel és tojással tésztalapokat, amikkel ügyesen becsomagolhatjuk a gombócidegen alapanyagunkat. Ilyen például az egész szilva. Ugyan a szilvával szilvás gombóc készül, de mégis közelebb áll a derelyéhez, még ha burgonyás is a csomagoló-tészta. A derelye meg közeli rokona a raviolinak, de funkcionálisan ugyanaz. Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük a töltött tésztánkat, a lényeg az, hogy a gombócidegen anyagunkat sikerült rendesen becsomagolni. Ez is gombóc lesz, csak másmilyen. Egy hazai példa a kötött galuska leves, ami ugyan nem galuska, de hát így hívják. A tölteléke lehet pirított hagyma fűszerpaprikával, vagy kevés disznózsír egész borssal, esetleg az én verzióm. Ha ügyes volt a csomagolás, nem folyik ki semmi.

Ha se gombócot nem akarunk, se csomagolni nincs kedvünk, akkor még mindig készíthetünk rétegelt tésztás egytálételt. Ehhez tojásos tésztalapokat készítünk, amik közé szinte bármit be lehet rakni. Ennek az a nagy előnye a többi tésztás étellel szemben, hogy jól porciózható, előkészíthető, és hatalmas nagy tepsikben is süthető egyszerre rengeteg adag. Ha sok embert akarunk egyszerre meleg tésztaétellel kínálni, ez a legjobb választás. Ugye, hogy mindenki a lasagnére gondolt? Fontos, hogy a tésztarétegek közé kerülő anyag elég nedves legyen. hiszen a tésztában lévő liszt ebből szív fel, hogy megdagadjon. A rétegelt tésztaételeknek ez egy kulcsfontosságú elve. A tojással összegyúrt, vagy összekevert liszt hőkezelés hatására megszívja magát nedvességgel. Ha nem elég híg a mártásunk, a tészta képes azt kiszárítani. Ha nincs is ilyen nedvesség, a tészta kiszárad, esetleg megég. Például, ha csak fokhagymánk, petrezselymünk, meg paprikapelyhünk van, nem fogunk tudni rétegelt tésztaételt készíteni. De ha tudunk hozzá besamel-szószt készíteni, az ahhoz készült világos rántáson megfuttathatjuk a fokhagymát, a végén belekeverhetjük a petrezselymet, és kevés paprikapelyhet. A
szószban van annyi nedvesség, amennyi a tészta megdagadásához kell. Elég suta recept, de lehet így is készíteni rétegelt tésztaételt.

A cannelloninál is pont ugyanez az elv. A cennelloni egy hoszzú, cső alakú tészta, amibe lehet tölteléket pakolni. Ezeket lerakjuk egymás mellé egy tepsibe, leöntjük a fenn kitárgyalt mártással, majd sütőben elkészítjük. Így lehet felhasználni az óriás csiga alakú tésztát is. Szokás így palacsintát is készíteni, ami a szó szoros értelemben nem gyúrt tészta, de nyugodtan tekintsük tésztának. Az ilyen töltött palacsintákat általában ugyanúgy sütőtálban sütik, de előtte még besamellel szokás beborítani. Tehát ha van lasagnéhez való húsos mártásunk és besamelünk, a tojásos gyúrt tésztát helyettesíthetjük palacsintával. Lasagne, de mégsem, viszont pont olyan jó.
A rétegelt tészta elgondolása már fedésben van például a mac&cheese-zel meg a túrós csuszával, de ott a tésztát már előre megfőztük.

kis_europai_tesztakalauz_2.jpg
Durumlisztes és tojásos gyúrt tészták

Most jönnek azok a tésztafélék, amikhez az eddig említett technológiákra nincs szükség. Ezek nagy előnye, hogy kevésbé munkaigényesek, mint az előbbiek. Ezek a darabos tésztafélék, amiket megfőzünk, aztán összekeverünk a folyamat legelején kiválasztott alapanyagokkal. Aztán ezt megesszük úgy, ahogy van, esetleg kivajazott tepsibe is rakhatjuk, aztán megsüthetjük. Így készül például az előbb említett mac&cheese és a túrós csusza is. Egyik, jobb mint a másik. Bár az utóbbihoz tetemes mennyiségű hagymát kívánok enni, emiatt nem lehet enni akármikor. A krumplis tésztához is tetemes mennyiségű hagymát akarok enni, amivel már egy érdekességet is érintek. Én olyan családban nőttem fel, ahol nem kerül a krumplis tésztába piros paprika. Az a helyzet, hogy a paprikás nem is ízlik, viszont a paprikás krumpliba szeretem a sok galuskát, az meg már majdnem az elterjedt krumplis tészta - hiszen tésztaféle van benne. Logikát ne keressünk ebben! Na, de miért készítek fakó krumplis tésztát, ha egyszer a krumpliból, a tojással és a liszttel lehetne nudlit is csinálni? Egyrészt azért, mert célom a tetemes hagyma elfogyasztása, amit a nudlihoz nem szeretek. Krumplis tésztát csak akkor készítek, ha van itthon újhagyma, kora nyári apró hagyma, vagy lapos hagyma, édes sonkahagyma.
Itt nekem a hagyma adja az étel apropóját, nem más. Az élet bonyolult, mert azzá tesszük.

Itt már betévedtünk arra a területre, ami egy idegen kultúrából érkező számára pont olyan bonyolult és áttekinthetetlen, mint ahogy nekünk némelyik olasz régió tésztakultúrája. Tehát mi sem vagyunk jobbak, ha szőrszálhasogatásról van szó. Ha egy kolbászos szalonnás paprikás krumpliba még az elején tarhonyát pirítottunk, akkor pásztortarhonya lesz, de ha csuszatésztát főztünk hozzá, akkor az már krumplis tészta. Akkor meg már majdnem slambuc is lehetett volna ugyanezekkel az alapanyagokkal. Ennyire számít a tészta formája.

Ugyan minek készül száraz tészta, ha egyszer jobb az frissen gyúrva?

A tojásgyárakat megelőző időkben egyenetlen volt a tyúktojás éves eloszlása. Van amikor kevés volt, van amikor túl sok. A tojástöbblet tartósításának az egyik módja a száraztészta készítése. Ha pedig nincs friss tojás, amivel friss tésztát gyúrhatnánk, de van száraz tészta, még mindig tudunk tésztát főzni. Nem olyan jó, mint a friss, ellenben gyors és igen tápláló. (Mikor még az emberek jó része fizikai munkát végzett nap mint nap, a tápláló szó egész más kontextusban jelent meg, mint a mai ülőmunkás világban, mikor azon törjük a fejünket, hogyan lakjunk jól minél kevesebb kalóriával.) Persze lehet tojásos nokedlibe, piskótába, meg madártejbe is ölni a tojástöbbletet, de ezek nem segítenek a tojásban szegény időszakon. Ma már egész évben van tojás, kapni jót is, nem csak tojásgyárit. De azért megmaradt a száraz tészta, leginkább a kényelmi funkció miatt. A mi éghajlatunkon elterjedt búzából készült liszttel tojás nélkül amúgy sem lehet rendes tésztát gyúrni, de ez már egy másik történet.

A durumbúza olyan lisztet ad, ami tojás nélkül is jó tésztát ad. Ez ugyan nem valami jó a krumplis tésztába, de ha a rétegelt tésztáknál említett petrezselymet, fokhagymát és paprikapelyhet a kifőtt durumbúzából készült tésztánkra szórjuk, esetleg még olívaolajjal is meglocsoljuk, egy kiváló tésztaételt kapunk. Ugyan szegényes - még a krumplis tésztánál is szegényesebb, ami nagy szó - de mégis valami. Ne irigyeljük a dél-olasz konyhát ezért az ételért! Ebből a jó paprika és fokhagyma mellett a nélkülözés köszön vissza.

Ennyit a tészták összetételéről; most jöjjön a szőrszálhasogatók kedvenc témája, a tészták formája!

Nálunk élesen elkülönülnek azok a tészták amiket levesbe főzünk azoktól amikkel tésztaételeket készítünk. Nálunk olyan búza terjedt el, aminek a lisztjéből tojás hozzáadása nélkül nem lehet jó tésztát készíteni - mint feljebb írtam. A német ajkú területeken is így van, sőt Olaszország egy jelentős részén is. (Hogy Franciaország és Spanyolország búzatermelő részein miért nincsen olyan gazdag tésztakultúra, mint máshol, az számomra rejtély. Katalónia kivétel a fideus-szal, bár ők se nem spanyolok, se nem franciák, bármit is mutasson a térkép.) A gombócokat és a tésztabatyukat vagy sós vízben, vagy levesben főzik mindenütt. Gombócot még szokás azért is készíteni, hogy sűrítse az egytálételünket azáltal, hogy nedvességet szív fel belőle. A káposztás, füstölt húsos, de híg eintopf-ot kiválóan feldobja pár tepertős, vagy hagymás gombóc is.

Mi a cérnametéltet, a csigatésztát, az apró kagylót, az eperlevelet és a csipetkét szigorúan levesbe főzzük, pusztán a formája miatt. Pedig a sós vízben főtt eperlevél jó például pirított szalonnával, és zöldborsóval is.
Emellett a tarhonya érdekesség, mert a pásztortarhonyához, vagy öreg tarhonyához még le is pirítjuk,
amit utána piláf módra készítünk el. Piláf módra a rizst szokás készíteni, esetleg a kuszkuszt, ha nem gőzöljük. A kuszkusz pedig felfogható a tarhonya egy apróbb szemű, durumlisztes, tehát tojásmentes verziójának. Ugye, milyen kicsi a világ? A gondolatmenetem alapján, ha a berbert évszázadokon keresztül tojással árasztjuk el, kuszkusz helyett tarhonyát fog készíteni a bárányhoz. Ül a berber a tábortűz mellett a tevéi között és észak-afrikai pásztortarhonyát főz.

capunti_casarecci.jpg
Na de maradjunk a funkcionalitásnál!

A kifőtt tésztára kerülő feltéteket a tészta kiválasztása miatt csoportokra osztjuk. A cél az, hogy a feltéthez - legyen az bármilyen is -, olyan tésztát válasszunk, ami képes úgy elkeveredni a tésztával, hogy a tésztát úgy tudjuk megenni, hogy nem marad utána a tányéron a feltét. (Nem számít, hogy kanállal, vagy villával esszük.)
Ennek a fontosságát a következő két példával szemléltetem. A spagetti a'la bolognese egy hibás párosítás, mert a spagettiről könnyen lehullanak a zöldség- és a húsdarabok. A spagetti arra képes, hogy a felületére rátapadjon a folyékony mártás, de abból is csak kevés. Még a sajt, meg a sűrűre készített mártások megtapadnak, de ennyi. (Persze, ha olyan üveges "bolognai" szószt használunk, ami nagyrészt paradicsom, esetleg egyáltalán nincs benne hús, akkor jó a spagetti.) A mártások felvételénél lényeges az, hogy lehetőleg úgynevezett "bronze cut" tésztát vegyünk, másrészt az, hogy a tésztát al dentére főzzük (erről majd később). A "bronze cut" azt jelenti, hogy a tésztakészítő gép elején a tésztavágó sablon bronzból készült. Pusztán az anyagából adódóan a vele készülő tészta felületén a tészta hosszára merőlegesen nagyon apró barázdák keletkeznek. Ezek kapillárisként viselkednek, azaz a szósz úgymond felszalad a tésztára. Egy "bronze cut" spagetti felülete nagyságrendekkel nagyobb, mint egy másmilyen sablonnal készülő spagettié. A "bronze cut" spagetti megjelenésre sokkal világosabb, és matt felületű, mint az egyszerűbb minőségű rokona.

Egyszerűen jobban ellátja a funkcióját, ami a feltét felvétele. Ez a legfontosabb szempont, hiszen ez alapján választjuk a tésztát a feltéthez. A túrós tésztához hagyományosan laska, vagy széles metélt való. De ez csak akkor állja meg a helyét, ha elég tejfölt adunk hozzá, ami a szalonnát és a túrót képes ráragasztani a tészta felületére. Ha kevés tejföllel szeretjük a túrós tésztát, inkább orsótésztát válasszunk. Ez esetben az enyhén
tejfölös túró és szalonna könnyen beragad a tészta barázdáiba.

Milyen feltéthez, milyen tésztát adjunk?

Vannak viszonylag folyékony szószok, mártások, amikben nincsenek darabos képletek, vagy ha mégis vannak, igen aprók. Ehhez való a spagetti és a különböző vastagságú rokonai. Jó ide a széles metélt, a cérnametélt, a spätzle. Ezeknél a tésztáknál kiskapu, hogy lehet használni a mártással kísért nagy méretű feltétekhez is. Ilyen például a spagetti kevés paradicsommártással és húsgombóccal. A tészta elvan a mártással a gombócot meg felszúrjuk a villára. Más mártással lehet ez a nagy feltét garnéla, vagy héjas kagyló is.

A sűrűbb mártásokhoz, vagy a kissé darabos feltétekhez már kissé bonyolultabb formájú tészták valók, de még jó éppen jó ide is a spätzle és a szélesmetélt. Ilyen feltét lehet például egy pörkölt. De számomra a pörköltek tipikus kísérője mégis a szarvacska, aminek az üregébe kiválóan be tud ülni még a hígabb pörköltszaft is. A lényeg az, hogy a tészta legyen valamilyen formában üreges, vagy valami mélyebb beékelődés legyen benne. Makaróni ezért jó választás mac&cheese-hez, mert a besamel szépen beszivárog a makaróni belsejébe, aztán ott is marad.

A mártásban, szószban szegény, jobbára darabos állagú feltétekhez olyan tészta való, amit leginkább kanállal kell enni. A zöldborsó a tányérról legnehezebben begyűjthető darab. Villával képtelenség felszedni a spagetti mellől, amiről törvényszerűen lecsúszik. Nem kell mindenbe zöldborsó, de egy kisebb szalonnadarab, vagy húsdarab is kifoghat rajtunk, ha spagettivel esszük. Tipikusan az ilyen feltétek kísérője a gnocchi, a nudli, a nyakkendő tészta, a tollhegytészta, na meg a fodros kocka. A fodros kocka jól összeszedi a szalonnát, a túrót, vagy a tört krumplit is.

Ezek szerint én ilyen sokféle száraztésztát tartok otthon? Dehogy is. Viszont arra ügyelek, hogy mindhárom kategóriából legyen valamilyen. Leegyszerűsítve: három csomag tésztával bármilyen feltéthez találunk tésztafélét. Engem nem érdekel, hogy orechiette, vagy capunti tésztára rakom a darabos, darált húsos ragut. Ugyanazt a funkciót látják el, számomra felcserélhetőek. Az olasz tészták hovatartozásával foglalkozzon az az olasz régió, amelyik a magáénak vallja a ragumat! Nekem magyarként az arra kell ügyeljek, hogy a laskával készül a krumplis tészta, nem a tarhonyával - hiába tészta az utóbbi is. Persze az orechiette jó pörkölttel is, de a tésztaféle hazájában ezt valószínűleg kevesen tudják. Jó ez így. Pedig ha tudnák, hogy még savanyú uborkát is eszek hozzá?

Érdekes kérdés, hogy tojásos, vagy durumtésztát válasszunk. Általánosságban el lehet mondani, hogy azoknál a tésztaételeknél, ahol a feltétben tejtermék vagy zöldség dominál, tojásos tészta a jó választás, míg a paradicsomos alapú, vagy csak fűszereket tartalmazó ételeknél a durumlisztből készült. Ha hal, vagy hús a domináns jó lehet mind a tojásos, mind a tojás nélküli tészták egyik képviselője. Nem azért, mert ezt írja valamilyen hagyomány, hanem mert ízben így jön ki.

Az al dente fogalmáról.

Nem mennék bele, hogy mi köze a fognak a tésztához. A dolog lényege az, hogy az al dentére főtt tészta anyagának a közepén a leszűrés pillanatában még van egy kis rész, ami nem főtt meg teljesen. A szó szoros értelmében nem is átfővésről van szó, hanem arról, hogy a tészta teljes vastagságában megszívta magát folyadékkal, vagy sem. Tehát az al dentére készült tészta közepe azért keményebb, mert még nem szívta meg magát elég nedvességgel. Tiszta sor. Mivel az al dente tészta még forró, van benne potenciál, hogy a leszűrés után is nedvességet vegyen fel. Nem rátapadásról van szó, hanem arról, hogy egész egyszerűen megszívja magát, mint egy szivacs. Mikor öreg tarhonyát főzünk, a lé sem elfő a vakvilágba, hanem azt szívja fel a tarhonya a hő hatására. Amint a még forró al dente tésztát a feltéthez adjuk, abból további nedvességet szív fel, mire ehetőre hűl. (Zsiradékot nem, vagy csak minimálisan szív fel a tészta.) Emiatt van az, hogy a mártás a tészta hozzáadása és némi várakozás után sűrűbbnek tűnik, mint azelőtt. Ez fontos, hiszen a sűrűbb mártás jobban tapad a tésztára, ezzel a célunkat segítve. Érdemes kiemelni, hogy az al dente tésztában akkor van meg a folyadékfelvevő készség, amikor forró. Tehát hibás technológia az al dentére főtt tészta hideg vízzel való leöblítése. A hideg zuhannyal a tészta rengeteg hőt veszít, amivel elveszti a potenciált, hogy a továbbiakban nedvességet szívjon fel. A leöblítéssel egyrészt a célunk, azaz a mártás felvétele ellen teszünk, másrészt elvesszük annak a lehetőségét, hogy tészta közepén a kemény rész megpuhuljon. Az eredmény egy hideg, kemény közepű tészta, ami tocsog a mártásban. A hideg vizes leöblítést tésztasaláta készítésénél lehet elfogadni, de ez esetben a
tésztát teljesen meg kell főzni, nem elég al dentére. (Én a tésztasalátákat rossz koncepciónak tartom, mert a tészta a tápértéken kívül semmi pozitívumot nem ad a salátához. Ízben inkább elvesz. Számomra annyi értelme van egy salátában a hideg tésztának, mint a homoknak. Jobb nélküle.) Mivel a forró, leszűrt al dente tészta még nedvességet akar, a főzővizéből érdemes hozzáadni, ha a feltét nem elég nedves ehhez. Felmerülhet, hogy ez esetben miért nem főzzük a tésztát addig, hogy a közepéig megpuhuljon. A teljesen átfőtt, forró tésztában is van potenciál további nedvesség felvételére, amihez ha valahogy hozzájut, felszívja, amitől szétesik, hiszen "túlfő". Ehhez képest egy al dentére főzött, majd leszűrt, kevés főzővízzel átkevert tészta már annyira lehűlt, hogy
elveszítette a nedvességfelvevő képességét, viszont pontosan addigra puhult meg teljesen. Az eredmény egy megfelelő állagú tészta a száraz feltéthez.

Ezzel még csak az európai tésztaféléket sikerült áttekinteni messziről, ami így is jelentős. Távol-Keleten, a tészta őshazájában legalább ilyen gazdag a tészta-kultúra, de annak az áttekintéséhez kevés a tudásom. Ott még annyival is bonyolódik a helyzet, hogy nem csak búzalisztből, hanem rizslisztből és hajdinalisztből is készül tészta. A sobát kedvelik hidegen is, és a ramenbe kerülő tésztákat is szokták hideg vízzel mosni. A tészták világa rendkívül gazdag, és bonyolult.

A bejegyzés trackback címe:

https://suburbankitchen.blog.hu/api/trackback/id/tr614762994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Benikuty 2019.04.14. 07:03:21

Jó kis írás, neki kell még futni párszor!
Csak jelzem, hogy a Gyáli úti metro mellett van egy olasz nagyker (DEGUSTI), ahol nagyon jó olasz tészták kaphatóak. Érdemes benézni, és nem csak a tészták kedvéért.
A magyar tojásos tészták közül kiemelkedik a Heppenheimer-féle Aranyszalag minősítő védjegyes tojással készült száraztészta család.