(Csokoládés Gyalogrépa lenyomat egy papírszalvétán)

A külvárosi konyhát, külvárosi ember üzemelteti. A belső kerületben nem laknék a világ pénzéért sem. Semmi pánik, erre amúgy sincs keret, ahogy arra se, hogy kocsit és házat vegyek, leköltözzek vidékre, vagy normális kertvárosi övezetbe, ahova vágyom tulajdonképpen. Nem a pázsitot, a fedett garázst és a gázgrillt hajszolom, hanem... (ez nagyon kifejtős). Én is lehetnék agglomer, vagy aggloman, de a keretek nem adottak még. Kocsim nincs, vezetni sem tudok, ezért gyalogos a répa.

Minek ez a rovat? Szeretnék olyasmit ide írni, ami nem egészen fér bele egy gasztroblogba, viszont jólesik leírni, ahogy az előző bekezdést is. Nem feltétlenül/kizárólag panaszkönyv, vagy trollkodás, hiszen tanulsággal is bír, vagy legalább gondolatébresztő lehet. Úgy is mondhatnánk, hogy adott esetben le tudom verni valaki más tantuszát a polcról, hogy végre leessen neki. Továbbá azokat a körülöttem élőket is segíti, akik esetleg ferde szemmel néznek a dolgaimra, vagy csak egyszerűen nem értik, mit, miért. Számomra pedig amolyan feszültséglevezetés ez a rovat.
Íme egy példa:

Nem akarok nagyobb tévét/monitort venni (nincs is hagyományos értelemben vett tévénk), mert nincs időm nézni. Nem akarok puketre, meg horvátba utazni, mert nem érek rá. Gyakran néznek rám furán, mert nem értik mit mondok. Nem a szavakat nem értik, csak a fejükben nem tűnnek ezek értelmes mondatoknak. Mi az, hogy valaki azért nem utazik horvátba, meg nem néz tévét, mert nincs ideje? Nem kell a nagy tévé? De hát mindenkinek van.

Tudnám élvezni a 4K-t (ami nem ekvivalens a nagyobb képernyővel!!!), arra már rájöttem. Viszont nem a legújabb blockbustereket nézném rajta, hanem 4K-s vonatos videókat, vagy természetfilmeket. Keress rá a "4K cab ride" kifejezésre, meglátod, mire gondolok. Engem ez oda tud ragasztani a képernyő elé. Viszont nem akarok sok-sok órát és rengeteg pénzt erre szánni, mert annyira azért nem érdekel. Ezért aztán egyáltalán nem foglalkoztat a témakör, nem is kácsingózok utána, mert minek.

Ami az utazásokat illeti: nem szeretek kastélyokat, katedrálisokat, romokat és múzeumokat nézni. Nem tudok órákat egy helyben ülni vízparton, mert elunom magam, vagy szétülöm a valagam. De a sziklamászás, a vadvízi evezés, meg a búvárkodás sem érdekel. Ezek némyelyike erdekel valamennyire, csak nem szánnék rá pénzt és időt. A gasztronómia meg tud mozgatni; ez az, ami miatt külföldre is szívesen elutaznék. Viszont ezt csak komolyan, elmélyüléssel, kutatómunkaszerűen tudom elképzelni. Valahogy úgy, hogy beveszem magam Louisianába. Végigeszem a mocsaras vidéket, aztán New-Orleanst. Nem bakancslistás pipálgatásról van szó, hanem arról, hogy végigennék tizenöt-húsz különböző gumbót, kreolt és cajun-t. Okrásat, filéset is. Akkor már fel kell tárni az ottani andouille-t és a jambalayát is. De ezekből is módszeresen többet végigkóstolni, hogy legyen némi rálátásom, miről van szó. Kéne hazahozni az ottani rizsből, meg filé porból. De ha már ott vagyok, meg kell nézni a Déli kultúrát is, ami meg már nem egészen Louisiana. Ez bőven kitöltené azt a három hónapot, ameddig az USA-ban lehet tartózkodni egy utazás alkalmával. Na, de ehhez nem csak egy kisebb vagyon kell, hanem arra a három hónapra az embernek ki kell lépnie az életéből, otthagyni csapot-papot, kötelességet, embereket. Na, de minek menjek olyan messzire, mikor még a szomszédos gasztro-kultúrákat se ismerem rendesen? Nem mondom, ez sem kevesebb idő, ha rendesen akarom csinálni, de legalább kevesebb pénzből ki lehet hozni. Le lehet ugrani egy-egy hétvégére is. Itt is azt kell látni, hogy nem a "nyaralás", meg az idő pihenéssel való eltöltése miatt utaznék, hanem hogy feltárjak egy gasztronómiai területet. Túra, gombászás, piacozás, vendéglő kipróbálása, alapanyagok kipróbálása a szálláshelyen. Már volt ilyen, elég jól szórakoztunk.
Ha már elutazunk, akkor hadd csináljuk azt, ami érdekel minket. Egyébként el sem indulunk.

Szóval, nem teljesen igaz, hogy nem érek rá tévézni, meg utazni. Ezeknek a szokványostól egészen más aspektusa érdekel. Azon meg nincs semmi szégyellnivaló, hogy végig tudok ülni egy két órás vonatos videót úgy, hogy még élvezem is, miközben egy részt sem láttam a Trónok harcából, vagy a Walking Deadből. Ami pedig csupán egy kicsit érdekel, arra nem szánok sem időt, sem pénzt. Semennyit.