Rémálom és csiriz
2020. március 25. írta: Gyalogrépa

Rémálom és csiriz

remalom_es_csiriz.jpg

Azt hittük, sikerült végre kiűzni a lényt a világból. A világ peremén átlökték, a semmibe zuhant. Leporolták a liszttől a kezüket, megfordultak, majd elindultak haza. Egyszer csak a konyhák padlóját feltörte valami. Mi ültünk rémülten a konyhánkban és figyeltük a nyílást, ahonnan kénköves bűz áradt. Óvatosan elhessegettük a felszálló pernyét a szemünk elől és odakúsztunk a nyílás pereméhez. Egyszer csak egy kéz kapaszkodott meg a felszín peremén. A kéz repedezett, ahogy a lény egész bőre is. Homok-sárga színű, kiszáradt rántás. Itt-ott zöld és vörös kelések fakadnak a testén: túlfőtt zöldborsó és pépes sárgarépa. Visszatért a csirizgólem!

Hogyan térhetett vissza? Csak nem megidézte valaki? Ugye nem olvasott senki a régi nagy fehér könyvből? Egy ember nem idézhette meg, ehhez tömegek kellettek. A legendák szerint a gólemet megidéző rituálé a következő: Egy kiló disznózsírt olvasztunk, majd ebben elkeverünk fél kiló lisztet. Közepes lángon rántást készítünk. Apránként felöntjük három liter disznó-csontlével, ha nincs, akkor vízzel. Csomómentesre keverjük, alaposan kiforraljuk. Aztán ezzel, vagy egyszerű rántással bőven szaporítunk minden ételt - a pörkölttől kezdve a borsólevesen át a töltött káposztáig.

Ha ezt a rituálét elég sok konyhán elvégzik, megnyílik a felszín, és visszatér a teremtmény. Azonban az elűzése óta nem sikerült senkinek megidézni, hiszen a rituálé csak akkor sikeres, ha elég nagy mennyiség készül a csirizből. Ehhez az is szükséges, hogy a főzelékekben a csiriz aránya elérje a zöldségét. Nem elég csak úgy egy evőkanállal beletenni. Egy rész zöldséghez egy rész csiriz! Ezen felül felerősíti az idéző rituálé erejét, ha a főzeléknek szánt kelkáposzta, finomfőzelék-alap pépesre fő. Így a teremtmény béklyói még hamarabb foszlanak el.

Úgy tűnik, csak ez történhetett. Voltak előjelek, de a folyamat eszkalálódása ellen nem lehetett tenni semmit. Az utóbbi időben tömegével hordták haza az emberek a lisztet, mit sem sejtve, hogy a gólem eljövetelét készítik elő ezzel. Persze a sok jóhiszemű polgárt már évek óta tévképzetekkel etették a csirizgólem álruhában járó szolgái. Elhitették, hogy a gólemet nem lehet megidézni, ha rántás helyett habarást használunk, vagy rántáshoz szükséges disznózsírt olajra, vagy szívbarát margarinra, a finomlisztet pedig teljes kiőrlésű tönkölylisztre, vagy zablisztre cseréljük. Pedig ezeknek a végeredménye ugyanúgy csiriz, ez tiszta sor.

A csirizgólemet először éhínség, és jegyrendszer idején idézték meg. Azonban a szűkösség elmúlásával sok helyütt nem hagytak fel a csirizfőzés rituáléjával. Aztán páran rájöttek, hogy nem csak a csiriznek, hanem a kelkáposztának, a zöldborsónak és többi zöldségnek is van íze, már ha nem főzzük péppé. A csirkepaprikásba és a zöldborsólevesbe nem kell rántás, meg lisztszórás; úgy jobb ízű. A csiriz ezzel visszaszorult, hiszen csak olyan mennyiségben került a főzelékekbe, hogy éppen csak megfogja a levet. Besamelből és felfújtból is viszonylag kevés készült. Ez így édeskevés volt az idéző rituálé sikeréhez. Egyes levesekből, mártásokból, sőt akár főzelékekből is nyom nélkül eltűnt a csiriz. Élmény volt megszokni az alapanyagok saját ízét, amit korábban a teremtmény elnyomott. Azokon a konyhákon, ahol az éhezés napi szintű probléma, a csiriz megmaradt. Van ahol még mindig szükség van rá. De ez már mennyiségében kevésnek bizonyult a gólem visszatértéhez. Úgy tűnt, sikerült örökre kiűzni a világból a teremtményt.

Amint betört a betegség, a tőle való félelem közepette elővették az emberek a csirizkészítés módszerét. Elvégre éhínség, jegyrendszer idején segített, hátha működik a karantén miatti szűkösségben is. Előkerültek a régi idéző formulák. Az egyszerű köménymagleves, és finoman savanykás tojásleves önmagában kevés volt a jóllakáshoz, ezért dupla, vagy tripla adag csirizzel készítették, hogy elüsse az éhüket. A paprikáshoz is kevés hús maradt, ezt is csirizzel pótolták ki. Ahogy a fagyasztóból is fogyott a zöldség, egyre több csiriz került a finomfőzelék alap mellé.

Aztán huss, eltűnt a betegség. A csiriz maradt. Az emberek ráéreztek, milyen sokat lehet spórolni azzal, ha ilyen sok csirizzel főznek. Büszkeségnek érezték a sűrű köménymaglevest, hiszen ezzel sikerült jóllakni a karanténban is. Már friss zöldséget sem vettek, hiszen elég volt pár havonta televásárolni a fagyasztóládát. A kamrát színültig rakták liszttel és olajjal. Az elhajló, szkeptikus családtagoknak a főzelékét extra adag ételízesítővel szórták meg, ne tűnjön föl, hogy a csiriz csak elvesz az étel ízéből. Került csiriz vastagon a töltött káposztába, a zöldborsólevesbe, lecsóba, csak hogy laktatóbb legyen. A tömősebb étel a jobb étel - mondták. A csirizgólem feltápászkodott és a két lábára állt. Bosszút állt azokon a konyhákon, ahol korábban ellene dolgoztak. A magukra adó éttermekből az alacsony ár ígéretével elcsábította a vendégeket a csiriz templomaiba. Az őt száműző otthonokat pedig megfojtotta úgy, hogy porig rombolta azokat az élelmiszerüzleteket, piacokat, zöldségeseket, ahol választékos és jó minőségű árukészletet tartottak. Eltaposta azokat, akik nem söpörték le a polcaikat, hogy még több helyet adjanak a liszteknek, zsíroknak, ételízesítőknek és alattuk a fagyasztóládáknak. Végül az emberek végérvényesen elfelejtették az alapanyagok ízét, mindennek csiriz és ételízesítő íze lett.

Felriadtam a rémálomból. Még csak alig múlt öt. Nemsokára nyitnak a boltok és elindul a roham. Remélem, mire ennek az egésznek vége lesz, minden visszatér oda, ahová való: a csirizgólem is a besamelbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://suburbankitchen.blog.hu/api/trackback/id/tr7715554636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2020.03.26. 23:22:00

Ez az agymenésed elég durvára sikerült. Vagy csak szellemes akartál lenni? “Ehhez az is szükséges, hogy a főzelékekben a csiriz aránya elérje a zöldségét.”. Miből gondolod, hogy a karanténban levők, vagy azok, akik csak nem akarnak manapság minden nap boltba menni, azok így főznek? Van valami kisebb, nagyobb tömeg, ahol személyesen ezt tapasztalod? “Az utóbbi időben tömegével hordták haza az emberek a lisztet, mit sem sejtve, hogy a gólem eljövetelét készítik elő ezzel.“. Biztosan szuper szakács vagy, de megsúgom, lisztből nem csak rántást lehet készíteni. Lehet palacsintát sütni, sütiket is, lehet tésztát gyúrni, galuskát készíteni, sőt kenyeret sütni is. Vagy már a kenyérgólem is megjelent a konyhádban? “A paprikáshoz is kevés hús maradt, ezt is csirizzel pótolták ki.”. Ezt honnét veszed? Esetleg tésztát vagy nokedlit főztek hozzá? “extra adag ételízesítő”. Komolyan gondolod, hogy aki nem használt ételízesítőt, az a karantén miatt majd rászokik? “Már friss zöldséget sem vettek, hiszen elég volt pár havonta televásárolni a fagyasztóládát.”Mi bajod a fagyasztással? Vagy úgy tudod, hogy a fagyasztás kivonja a tápértéket és a vitamint a zöldségekből? Tévedsz. Úgy gondolod, hogy az a normális, ha naponta elmész a piacra egy pár zöldségért? Vagy 3-4 napra vásárolsz? Negyednapra már többet veszít a vitaminjaiból, mint a fagyasztott. Azt hiszem, kissé elborult az agyad.

Gyalogrépa · http://suburbankitchen.blog.hu/ 2020.03.27. 06:07:08

@élhetetlen: Durvának szántam.
Nem láttam a fent leírt történéseket, mert nem látok be senkinek a konyhájára. Nem tartunk itt, és az sem baj, ha ez következik be hamarosan. De!
Ez a rántást mindenbe dolog egy háborús praktika volt a szűkös ellátás idejére. Aztán megmaradt a hiánygazdaság idején is. Az alternatíva az éhenhalás volt. Viszont a hiánygazdaság elmúltával ugyanúgy megmaradt ez a rántásozás, lisztszórás, habarás mizéria. Aztán nemzeti büszkeség lett a vastagon csirizes rommá főzött főzelék. Persze értéket nem képviselt. Hosszú évtizedekbe telt, hogy kivakarja a magyar gasztronómia magát az ötvenes évek színvonalából. Engem nem izgat, hogy valaki lisztezi a pörköltet, semmi közöm hozzá. Inkább azért aggódok, hogy a válságok utáni ellátási lánc is évtizedekre erre áll majd rá. Hogy a boltok polcaira visszatér az a szűk kínálat, mint ami negyven éve volt. Attól tartok, hogy a hiánygazdaságra jellemző gasztronómia nem múlik el az egészségügyi és a gazdasági válság elmúltával, hanem itt marad a nyakunkon, aztán megint nemzeti büszkeség lesz, utána meg vagy hetven év, hogy ismét visszatérjünk oda, mint a válság előtt. Ez a periódus már egyszer megtörtént, nem örülnék, ha megismétlődne.

Gyalogrépa · http://suburbankitchen.blog.hu/ 2020.03.27. 06:25:44

@élhetetlen: A nokedli, tészta, galuska, palacsinta jó dolgok, ez nem kérdés. A kenyeret is szeretem, ez sem kérdés. Ha nem lesz pénz zöldségre, akkor valahogy tápértéket, aztán ízt kell adni az ételnek. Ehhez kell a habarás, rántás, aztán ételízesítő. Ezek a legolcsóbb megoldások. Az ételízesítőre könnyű volt rászokni, nézd meg, micsoda karriert futott be a nátrium-glutamát nálunk, az elmúlt évtizedekben. A fagyasztás nem rossz dolog. Zöldborsót, zöldbabot, tököt érdemes fagyasztani, de még véletlenül se jussunk el oda, hogy nyáron is a fagyasztóból főzzünk. Mert azért ezek frissen csak jobbak. Hogy ennek a félelemnek hol van a gyökere? Még a kétezres években is olyan szakácskönyvet kaptak az iskolák, ahol a borsó alapanyagnál fel sem merült, hogy frissen fejtsék - szezonban. Egy mukkot nem írtak róla, hogy minek mikor van szezonja, mikor finom, mikor nem. A recepteknél az összetevő listában konzerv borsó szerepelt. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem zöld babnál is így volt. Ja meg a zöldborsó leves lisztszórással készült. Pedig a kevesebb több.

Benikuty 2020.03.27. 08:17:21

@Gyalogrépa: ha valami műfaji meghatározást keresnék-feleslegesen-, akkor ez egy futurista karcolat, vagy szkeccs.
Ha elkezded magyarázni, önmagadat szúrod tökön.