Nem, nem a gyeptéglákat keverjük be, hanem egészen konkrétan FŰ-szereket használunk. Padlizsánkrémet pedig ízesíteni kell, mert magában elég semleges ízű, ami előnye is egyben. Lehet füstölt paprikás - diós, tahinis, és még számtalan más, a hagyományos zakuszkákról nem is beszélve. Még nemigen akad kápia paprika egy rendes zakuszkához, anélkül kell ellavírozni, ha padlizsánkrémet akarunk.
Nemrég hozzájutottam, egy közepesen csípős, erősebben "fűízű" olívaolajhoz, amit felhasználtam a padlizsánkrémemhez is. A füves íz alatt valami olyasmit kell érteni, mint a megszáradt kaszált fű illata, kakukkfű, szárított oregano, szárított bazsalikom. Innen már nem nehéz kitalálni merre megy el az ízesítés.
A klasszikus padlizsánkrém alappal kezdtem. A padlizsánokat a képen látható arányban párosítottam vöröshagymával és fokhagymával. Egy fóliával kibélelt tepsibe raktam a megszurkált padlizsánokat, a hagymát héjastól, és a pucolatlan fokhagymagerezdeket, amiket előtte alu-fóliába csomagoltam. A fokhagymák csomagolására azért van szükség, mert nagyon könnyen megéghetnek.
Százhatvan fokos sütőben puhára sütöttem a zöldségeket, majd még melegen megtisztítottam őket. Leturmixoltam, majd megsóztam. Viszonylag nagy mennyiségű friss kakukkfüvet tépkedtem bele, majd felöntöttem olívaolajjal. A képen látható zöldségpürébe körülbelül fél deciliter olajat kevertem, ami ugyan soknak tűnik, de mégis ez ad testet a padlizsánkrémünknek. Nem kell aggódni amiatt, hogy később szétesik. A padlizsánkrémbe belekevert olaj a majonézhez hasonlóan stabil marad. Valamilyen természetes emulgeálószer lehet benne, mint amilyen a tojássárgája is a majonéz esetében. Hűtőben legfeljebb egy hétig áll el. Hőkezelni és elrakni télire nem nagyon érdemes, mert sokat veszíthet az értékeiből.
Tálalásnál még további FŰ-szerekkel lehet ízesíteni, mint például a képen látható szárított oregano. Magától értetődő kenyérre kenni, de tésztán, vagy sülteken is helye van.