Hazaérve kapcsoltam, hogy a képen látható bőségszaru eresztésből friss fogyasztásra alig van valami. Lássuk csak: kukorica, kápia, fejtőbab, salátaparadicsom, szőlő (Otelló, fehér és vörös saszla). Valóban, az eltevés jegyében válogattunk leginkább. Mivel tavaly olyan jól bevált, idén ismét készítek piccalillit karfiollal, uborkával, sonkahagymával és cukkinivel. A zsálya és az oreganó szárításra kerül, hiszen a házilag szárított fűszernövény nem csak az oreganó, hanem a zsálya esetében is bőven felülmúlja a szokványos "gyári füvek" minőségét. Az apró lucullus paradicsom megtisztítva és szikkasztva "konfitálva" kerül a hűtőbe, ahol egy hétig elhasználhatom, szósznak, mártásnak elkészítve. Középen a gyufaparikának nevezett savanyításra szánt paprika látható, ami a korábban látott sárga hegyes paprika és a cseresznyepaprika mellett a kedvenc ecetes paprika alanyom. Egyedül még a nagy szemű cseresznye paprikát várom, ami vastag húsú és töltésre való. Csemege uborkából és ecetes almapaprikából tavaly olyan sokat készítettem, hogy idén nem kell. Ezekhez mind egyetlen páclevet használok, a következőt. Padlizsán gyakorlatilag hetek óta eltűnt a a piacról. Ki tudja, mi lett velük?
