A piacrovat mindig jó igazodási pont, mikor olyan temporális zavarok támadnak, mint ami minden évben Karácsonnyal kapcsolatban előkerül. A krumpliba, póréba nem lehet kapaszkodni, hiszen ezek velünk lesznek tél végéig. De a ceruzabab, a kápia és a bogyiszlói jelenléte egyértelművé teszi, hogy odébb van a tél, meg vele a téli ünnepkör. Elég ránézni a képre és tudjuk az évszakot - legalább ennyit. Majd mikor káposzta, dió, meg sütőtök - nem ilyen dekortök, nem is én akartam - lesz a képen, akkor már lehet verni az asztalt, hogy kis Jézus, Mikulás, meg Vízkereszt. Még el lehet sütni egy lecsót, zöldbablevest, nizzai salátát, meg friss padlizsánkrémet. Hiába van póréhagyma nyártól, nem tudok ránézni olyankor. Most meg kell, jajdefinom, jajdejó. Na de még hagyjanak békén a sorjás seggű, piros ruhás giccsapó kisplasztikákkal, meg a fél éves lejárati idejű stollenekkel, meg panettonékkal. Már csak az a kérdés maradt: tepertő, töpörtő, vagy töpörtyű?
