Idén először mentünk piacra: levelek, rügyek, levélnyelek és gumókezdemények miatt. Ahogy a tavasz végéhez illik. A narancs-okkersárga jános napi retket eddig még csak vetőmagos zacskón láttam. Megkóstoltam, kifejezően retek ízű, erős, csípős. Már az illatán lehetett érezni. Nem az a finomkodó retek, amire a vaj előtagot oda lehetne biggyeszteni. Az is igaz, hogy ezek kivételesen frissnek néznek ki. Nem punnyadtak, mint a szokványos bolti retkek. Az eper Lajosmizséről van, erős illattal, kevésbé erős ízzel. A termelői rebarbarának a szerény méreteiből és a zöld színéből a minőségére vonatkozóan nem következik semmi. Hiába látni a boltokban és a médiában az elterjedt lilás-rózsaszínes vastag botokat. A spenót kivételes minőségű, spanakopita készül vele. Már érdemes keresni a hazai termelői spárgákat, amelyek frissességükkel köröket vernek az importra. Ezek nem azok a vékony, ráncos öreg példányok, mint amit oly sokszor látni.

A legjobb vétel számomra az apró szemű újkrumpli, amivel petrezselymes krumplit készítek, a kedvenc ételemet. Nyilván a petrezselyemnek is örülök, amit közel fél éven keresztül nélkülöztünk. Lehet, hogy már hetekkel ezelőtt is ki kellett volna menjünk?