Kimcsi vonalon indulunk tovább. A mottó: jelenleg a jégcsapretek a besztbáj zöldség a cékla, az újhagyma és a kelkáposzta mellett. A jól ismert kimcsi kínai kellel készül, azonban kiválóan helyettesíthető jégcsapretekkel. A jégcsapretek egy bizonyos szemszögből nézve egy jól fejlett káposztatorzsa. Már csak azért is, mert a jégcsapretek káposztaféle. Ajánlom mindenki figyelmébe a brassica háromszög tanulmányozását. Elég meglepő dolgokkal lehet összefutni. Például, hogy a kínai kel a brassica rapa egy változata. A rapa pedig annyit takar, hogy répa. Tök világos, nem? A csípős retek hasonlóan csíp, mint a torma, a fejes káposzta, vagy a mustár, ami szintén nem a véletlen műve, mert bizony ezek is rokonok. Ezért aztán kimcsikészítésre kiválóan alkalmas a jégcsapretek is.

A tejsavbaktériumoknak tökmindegy: cukor legyen benne, amin fel lehet szaporodni. Meg elég sós legyen a közeg, hogy versenytársak ne legyenek. Az ötletet a kkaktugi adta, ami konkrétan kockázott jégcsapretek, de napa kimcsi módjára elkészítve. Azonban a jégcsapretket lereszeltem, hogy a lehető legkevesebb vizet kelljen hozzáadni, amivel az íze végül meglehetősen koncentrált. Az ízesítésnél az elterjedt ízesítőket használtam: gyömbér, fokhagyma, újhagyma, halszósz. A paprikánál ismét eltértem, ugyanis fűszerpaprikával és habanero-szósszal helyettesítettem a koreai chilipasztát. A cél: egy friss ízű, minimálisan fermentált "salátaféleség". Így csak három napig érleltem szobahőmérsékleten. Rizzsel, tofuval, friss újhagymával és az elmaradhatatlan pirított szezámmaggal tálaltam.

Azonban túlvásároltam magam jégcsapretekkel, vagy csak eluntam a reszelést? Mindenesetre két jégcsapretket felkockáztam, majd az ehhez félretett zöldhagyma fejekkel, fokhagymákkal, gyömbérszeletekkel és egész szárított chilivel egy befőttesüvegbe tettem, majd lesóztam, felöntöttem vízzel. Ez amolyan fehér kimcsi, amely ugyancsak három napig ért. Az íze könnyű, a fűszerezés minimális. A nálunk ismert savanyúságokhoz ez talán közelebb áll. Kiérezni a jégcsapretek saját karakterét, ami a fűszeres kimcsinél már annyira könnyen nem jelenthető ki. Ez közelebb áll ahhoz, hogy szalonnával és kenyérrel katonázgassunk vele, amolyan magyar módra.