Hazaérek, folyik rólam a víz. Kéne főzni valamit? Kizárt! Nem is kell, hiszen a hűtőben vár a fejtett bableves. Mindent tud, amit egy jó hideg nyári levesnek tudnia kell: illatos, savanykás, könnyű, de legfőképpen: hideg. Még gyerekként kaptam rá a fejtett bableves hidegen való fogyasztására. Az első alkalmakmál valójában csak lusta voltam megmelegíteni. Most komolyan: minek melegítsek meg valamit ilyen forróságban, ha egyszer hidegen is jó? Persze megkaptam, hogy milyen igénytelen és lusta dolog az ilyen. Később ráeszméltem, hogy hidegen még jobban ízlik, mint melegen. Azóta az alapreceptet a hideg fogyasztásra optimalizáltam. Kikerült belőle a hozzáadott zsiradék, a liszt és a fokhagyma. Június végével jön el a fejtett bab szezonja, ahogy általában az első kánikulás napok is. Mivel friss a bab, és a szemek sincsenek teljesen megérve, ezért nem kell őket áztatni, és viszonylag hamar megfőnek.

A leveshez a lehető legzsengébb fejteni való babra van szükség. Ízesítésnek bors, babérlevél, leveles zellerszár, tejföl, só. A babot csak a felhasználás előtt fejtem ki, és lehetőleg még a vásárlás napján elkészítem levesnek. Milyen kár, hogy ez a gyönyörű bab homogén halványbarna lesz főzés után?

A babot feltettem főni a borssal, és a babérlevéllel. A vizet ilyenkor ugyanúgy nem szabad megsózni, mint szárazbabnál. Amint felforrt a víz, beleraktam a zellerszárat, és kis lángon főztem tovább. Amint megfőtt a bab, kidobtam a fűszereket, a levest megsóztam, majd hideg vízfürdőben kihűtöttem. Voltaképpen szeretem a zellerlevelet a levesben, de ha benne marad, pár nap alatt még a hűtőben is megromlik tőle. Amint langyosra hűlt a leves, apránként a tejfölhöz adagoltam belőle; simára, és csomómentesre kevertem. Végül hozzáadtam a tejfölös levet a leveshez, elkevertem, kihűtöttem.