Állandó probléma volt az életemben a karácsonyra főzés. Szeretek főzni, ezért mindent beleadtam, hogy tökéletes legyen az ünnepi menü. Ennek az lett az eredménye, hogy kajaszagúan zuhantam este 10-kor a vacsoraasztalra. A vacsora meg zuhant utánam. Az ünnepi vacsora végeztével kidőltem, ajándékoztunk másnap. Miért csináltam volna máshogy? Hiszen édesanyám is így csinálta, ebben szocializálódtam.

Tavaly elhatároztam, hogy ennek ezennel vége! A következő karácsonyi bejegyzésemben kifejtem, hogyan csináltam, és csinálom idén is stresszmentesen. A kulcs a szervezés.

Teljesen tönkretesz embereket az a törekvés, hogy karácsonyra valami egészen rendkívülit alkossanak. Ennek egyik része a tökéletes tisztaság eszménye, ami abban nyilvánul meg, hogy mindent egyszerre akarnak aznap kitakarítani, lemosni, kimosni. Nem egyszer fordult elő, hogy mikor édesanyámmal beszéltem karácsonykor, rákérdezett, kimostam -e a függönyt. Ha Önben is dolgozik ez az eszmény, inkább rendelje meg az ünnepi vacsorát!

Engen nem hoz lázba a függönymosás, a konyhában akarok teljesíteni. Ugyan évek óta én főzök otthon, - lassan már naponta - úgy gondolhatnák, hogy "mit papolok, hiszen nekem könnyű, mert szeretek főzni". Nem könnyű. Ha a karácsony napján a nulláról kell felépíteni egy ünnepi vacsorát, bárki elvérzik. Kimerítő, nem marad idő a szeretteinkre.

Erre nagyszerű menekülőterv étteremben vacsorázni. Ha a családjában van ételallergiás, vegetariánus, paleos, akkor szinte képtelenség, hogy jót egyen ő is étteremben. Itt a külvárosban nemigen látok olyan éttermet, ahol kiszolgálnának ételallergiásat korrekten. Repül a liszt, tejszín mindenbe. Hús hússal, krumplival és rizzsel. Ez nekem nagyon gyenge. A vegetariánus meg egye a rántott camambert, rántott karfiollal. A belvárosban szerencsére találni olyan helyet, ahol korrektül főznek, és mindenki jól érzi magát. Messze van. Parkolni Szenteste a belvárosban? Esélytelen. Tömegközlekedés Budapesten Szenteste napján négy órakor megáll. Csak éjszakai járatok vannak, senki nem akar így utazni ünnepelni. Nem mintha ki tudnám fizetni a család számára egy emelkedettebb bisztróban a vacsorát.

Vannak rossz hagyományaink. Úgy gondolom, ilyen a friss halászlé Szentestére. A halászlé frissen jó. Lényeges, hogy a hal friss legyen. Tehát vagy aznap, vagy rosszabb esetben előző nap kell megvenni a halat. Erre kinek van ideje? Lehet kompromisszumot kötni és fagyasztottból főzni, de ez egy olyan kompromisszum, amit nem vagyok hajlandó vállalni. A legrosszabb, mikor élő hallal próbálkoznak. A medencében fuldokolnak a halak egymás hegyén hátán. Onnan kiemelik, fejbecsapják, vagy nem, zsupsz a szatyorba, aztán irány haza. A hal rettenetes állapotban van, lehet hogy még él a szatyorban a nyomorult. Ebből sehogysem lesz jó halászlé. A másik fele, mikor jó előre megveszik a halat, és bevágják a hűtőbe. Na, ebből sem lesz jó halászlé.

A másik borzalom a sült hal. Karácsonyra nem halrudacskát kéne sütni ugyebár .Amit nem szabad ilyenkor elővenni, az a friss tengeri hal. Elég sokba kerül, és a magyar halevési tendenciák alapján alig ért valaki a korrekt elkészítéshez. Komolyan mondom a legjobb megoldás a gyorsfagyasztott hekkből készült rántotthal, ha már halat akarunk enni. Előre meg lehet venni, frissen beöltöztetni tetszőleges burokba, meg ebben lehet némi gyakorlatunk még nyárról.

Ha mondjuk nem hal a főétel, hanem az oly divatos pulyka, ismét bajban vagyunk. Egy tisztességes fiatal karácsonyi pulyka alig lehet nagyobb, mint amekkora a bolti pulykának a melle. Valami nem stimmel.

A desszert teszi fel az i-re a pontot. A hagyományok szerint beigli és zserbó készül karácsonykor, húsvétkor. Slussz. Általában az idősebb hölgyek profik benne, hiszen már legalább nyolcvanszor elkészítették. Mi fiatalok, meg aggódhatunk, hogy kireped a beigli. Ezen felül mindig előkerül valami tuti recept egy női magazinból. Amit persze a családi ünnepre kell kipróbálni. Vagy sikerül, de inkább nem.

Általános probléma a nagy adagra való törekvés. A zserbó, beigli nagyon drága dolgok. A legdrágább tételek a vaj és a dió. Mindegyikben van bőven. A zserbóba még kell korrekt baracklekvár és rendes csokoládé a tetejére. Itt bejön az olcsósítás szelleme. A vajat margarinra, a diót pirított szotyis gabonára (alias dejóra), a baracklekvárt sütőjamre, a csokoládét bevonóra cserélik. A végeredmény egy többnyire hidrogénezett növényi olajból, gabonából álló édes takarmánypogácsa, amit zserbónak hívnak. Amit persze az ember a szeretteinek az ünnep alkalmából süt. Nem túl hiteles, ugye?

Ha nem telik nagy adag zserbóra, legyen kevés, de jó! Ha nem telik egyáltalán zserbóra? Tessék elővenni a gyümölcsös fűszeres recepteket. Az alma és fahéj a lehető legolcsóbb kombináció ilyenkor. Egy igényesen összerakott almás sütemény csuklóból veri az álzserbót. lyen még a sütőtökből, körtéből készült finomság. A mandarin pedig önmagában is pompás.

A karácsonyi menü azoknak a házigazdáknak igazi rémálom, akik utálnak főzni. Általában csak pár ételt tudnak elkészíteni, amit egész évben főznek. Ebben nagyon jók, mégis nekiállnak olyan ételt elkészíteni, amit évente csak egyszer főznek. Vagy akkor próbálják ki először. Garantált a kudarc.

Nem szeret főzni, és csak pár étel van a repertoárban? Hát főzze azt! Az alapanyagokat cserélje a lehető legjobb minőségűre, és máris ünnepi a hétköznapi étel, hiszen a gyakorlat ezúttal profi alapanyaggal párosul.