Szóval, új fűszerpaprika került hozzám, ami elég jó. Ilyenkor le kell futni a kötelező köröket. Nem azért, mert valami szabály előírja, hanem mert tök jó illata van, és megindítja a fantáziát, hogy akkor ezzel most mit is kéne kezdeni? Több irányból, többféleképpen. Zsíros deszka még a hazahozatal napján megvolt, nemrég készült tatár is vele (valahol leragadtam a tatár, mint nyers kenőkolbász fogalmánál - alias sobrasada). Megvolt a paprikás krumpli is, de nem is ez az érdekesség, hanem a paprikás pogácsa.

Az alapja egy egyszerű brindzás, zsíros pogácsa, amelynek a lisztjébe fűszerpaprikát kevertem. Ez inkább a kevert, mint a hajtogatott verzió. Jobbára élesztővel kelesztett, de ízesítőnek teljes kiőrlésű búzakovász is került bele. Elég zsíros, amivel tovább "friss" marad, meg hát finomabb is, azonban vacakul kel. Az elején el kell dönteni: mit akarunk?

Összetevők:

• harminc dekagramm pizzaliszt
• harminc dekagramm finomliszt
• negyed kiló brindza
• tizenöt dekagramm disznózsír
• tizenkét dekagramm búzakovász
• húsz gramm fűszerpaprika
• egy tasak porélesztő, vagy huszonöt gramm friss élesztő
• egy evőkanál só
• két nagy tojás (+1 azoknak, akik nem felejtik el megkenni a pogácsák tetejét)

Ízesítőnek szánt kovász három nap alatt elkészül huszon-egynéhány fokon teljes kiőrlésű liszttel. Ehhez harminc gramm teljes kiőrlésű búzalisztet harminc gramm vízzel elkevertem. Lefedve hagytam két napig. Megjelent számos apró buborék benne. Megetettem harminc gramm liszttel és hozzáadtam harminc gramm vizet. A harmadik napra már a duplájára megnőtt, amivel még nem annyira alkalmas kenyérsütésre, azonban már elég jó, érett íze van.

Felfuttattam az élesztőt. A pizzalisztnek magas a sikértartalma és szépen dagad az élesztő hatására. Ha jól meg van dagasztva, irtó elasztikus tésztát kapunk. A finomlisztben alig van sikér. Leveles tésztához megfelelő, azonban nem kell valami szépen. Kettejük keveréke elég jól kel, de nem túl elasztikus. Pogácsa formát ad, nem csak amolyan rácsos tetejű párnácskát. A lisztet elkevertem a paprikával és a sóval. Ügyeljünk arra, hogy ne maradjanak paprikacsomók a lisztben! Hozzáadtam a brindzát, a zsírt, a kovászt, a tojásokat, és a felfuttatott élesztőt. Összekevertem. Szükség esetén meleg vizet adtam hozzá. Készre dagasztottam. A pizzaliszt miatt elég sima tésztát kapunk. Még ilyen magas zsírtartalom mellett is lehet képezni egy kicsi gluténablakot. Ez annak a jele, hogy készen vagyunk a dagasztással. A kész tészta rettentően piros. A liszten nem látszott, de így bekeverve?

A duplájára kelesztettem. Belisztezett deszkán kinyújtottam, majd kétszer összehajtottam. Körülbelül egy centi vastagságúra nyújtottam. Rácsmintában bevagdostam a tetejét. Kiszaggattam. A megmaradt tésztát újra összegyúrtam, kinyújtottam. Ezt már hajtogatni nem nagyon érdemes, mert túl elasztikus lenne. Úgy nehéz lenne szaggatni, nem tartaná a formáját, gömbösödne. Berácsoztam, kiszaggattam. A leeső részeket, mivel már helye sem volt, megettem nyersen. Ennek ez a sorsa, nekem meg a hasfájás. A kiszaggatott pogácsákat sütőpapírra rakosgattam. Egy órát kelesztettem, majd kétszázhúsz fokos sütőben megsütöttem. Két részletben sült, más alakú sütőlemezen, egymás után, eltolva húsz perccel. Ennek megfelelően teljesen máshogy sültek, de legalább elfelejtettem bekenni a tetejüket sütés előtt tojással. Mindenki a saját sütőjének a kovácsa, vagy áldozata, vagy mije?

A lakást nagyon kellemes paprikaillat töltötte be, a sütemény is pompás lett. Szóval, fölettem az egy évre vásárolt paprikám felét egy hónap alatt. Elégedett vagyok.