A lucfenyő nem csak Karácsonykor szolgál jól, hanem tavasszal is a fiatal puha hajtásaival. Kissé savanykás ízű, és erős fenyőillata van. Magában kellemes frissítő egy erdei séta során, egyébként kellemes üdítő készíthető belőle. Minél fiatalabb a fenyőrügy, annál jobb. Az idő előrehaladtával fás lesz, és megtelik gyantával, ami teljesen élvezhetetlenné teszi. Nagyjából ennyi mankót adott a gyűjtögetős könyvem, de a guglival se mentem sokkal többre. Az üdítő készítésén kívül nem találtam más felhasználási módot, hát kitaláltam egy frankó gyümölcssalátát.
Egy recept felépítése során az ember egyrészt támaszkodhat az intuícióira, másrészt ismert és bevált párosításokat emel be a receptbe. A fenyőrügynél kezdésnek csak az előbbi állt rendelkezésre. Szedtem egy szép adag fenyőrügyet, de mégis mit kezdjek vele? Kóstolgattam, rágcsáltam. Egyszer csak beugrott az ananász illata. Innen már tiszta sor volt, karibi irányba kellett elindulni. Passzol hozzá a kókuszdió, az ötfűszer-keverék és a rum. Ha rum, akkor karamell.... Na, de először készítettem fenyőrügyből ételt, nem akartam elrontani túlkombinálással, ami nálam gyakori hiba. Tehát megmaradtam a kókuszdiónál. Nagyon jó! Kerítettem egy ananászt, meg egy kókuszdiót. Megtisztítottam, feldaraboltam az ananászt. Kiszúrtam a kókuszdiót, a levét felfogtam. A kókuszdió egyik felét megtiszítottam, csíkokat vágtam belőle. Volt egy kupac illatos, de meglehetősen savanyú keverékem. A karamell megoldotta volna az édesítés ügyét, de az intuícióim teljesen széttrollkodták az öteletet. Oké, nem raktam bele karamellt. Bezárkóztam a kamrába nézelődni, gondolkodni. Megtaláltam a gesztenyemézet. Kivittem, belekanalaztam, mellé bekaptam egy fenyőrügyet. Ez az! A kókuszdió felfogott levét kikevertem egy evőkanál gesztenyemézzel. Összekevertem az alapanyagokat; elkészült a karibi fenyőrügy-saláta. Nem fogyott el mind, a maradékot hűtőbe raktam. Másnapra még finomabb lett.
