A spárga gyenge, de jellegzetes íze egyszerű elkészítést kíván. A levesbetétekkel érdemes játszani kicsit, de a lényeg a spárgán legyen! A fehér spárga kissé problémásabb, mint a zöld: rövidebb ideig tartható el, és szedni is nehezebb. A zöld és fehér spárga ugyanannak a rügynek két külön fejlődési állapota. A bakhátak mélyén élnek az áttelelő képletek, amiből a rügyek fejlődnek. A felszín alatti rügy a fehér spárga, a felszínen lévő, de még ki nem nyílt hajtás a zöld spárga. A legfontosabb szempont, hogy minél előbb a tányérra kerüljenek. Annak a legjobb, akinek van saját spárgája a kertben. Én meg mégsem csinálhatok bakhátat az erkélyre.
A spárga alsó része fás, szinte ehetetlen. Viszont finom spárgaíze van, ezért érdemes felhasználni. A són kívül egyetlen fűszert választottam: szegfűborsot. Kellemes paszternákra emlékeztető édeskés illata jól együttműködik a spárgáéval. Levesbetétnek a spárgák csúcsait, egy zsenge sárgarépát, és céklaleveleket választottam. Bennragadt pár cékla még március elején, ami már nem fogyott el. Papírtörlővel kibélelt műanyag dobozban kihajtattam: így jutottam a legfrissebb céklalevelekhez.
A spárgákat megtisztítottam. A csomag másik felének a felhasználásából megmaradt fás töveket is megpucoltam, feldaraboltam. A spárgának néha elég nagy része fás, ezek közül némelyikből tényleg csak a csúcsot lehetett egészben hagyni: ahogy a képen is látszik. Tejet forraltam a szegfűborssal. Megsóztam, beletettem a fás spárgarészeket, kis lángon puhára főztem. Vajat hevítettem a serpenyőmben, amiben pirítani kezdtem a spárgacsúcsokat és a felkarikázott sárgarépákat. A spárgalevest turmixoltam, majd egy szűrőn átpasszíroztam. A puha spárgahús a levesbe került, a fás részek a szűrőben maradtak, ezeket eldobtam.
Tálalatam. A krémleves tetejére a serpenyőben édeskés mogyoróízűre barnult vajból kanalaztam át keveset. Elkevertem. Raktam bele a pirított zöldségekből és céklalevelekből. Pár szelet parmezánt is adtam mellé, hogy mártogatni is lehessen.