Szinte már nevetséges, mennyire tudok örülni a tavasz első levélzöldségeinek. Olyan mint az első séta a tavaszi napsütésben télikabát nélkül. Később visszanézve nem nagy durranás, de előtte mindig nagyon várom.

A tavaszi zöldek úgy vonzzák a tojást, mint mágnes a vasat. 10 dekagramm durum tésztalisztből 1 tojással tésztát gyúrtam, 1 órát a hűtőben pihentettem. Kilapogattam, tésztagéppel kinyújtottam, szélesmetéltre vágtam.

A tészta megvan. A mártást a beleütött krémesre készített tojás adta. A "tavaszi zöldek" pedig az éppen elérhető levelekből állt össze. Nem kell puccos salátakeverékre gondolni, összejön az innen, onnan! A levelek: spenót, vadsóska, karalébé belső levelei, sörretek zsengébb levelei. Hozzá szinte kötelező a szerecsendió. Került rá még kemény sajt is, ezúttal parmezán.

Vizet forraltam, megsóztam, beleraktam a tésztát. Serpenyőbe raktam a zöldeket, alágyújtottam. Mikor már bemelegedett, kanalaztam rá a tészta főzővizéből, hogy könnyebben összeessenek a levelek. A friss tészta nagyon hamar kifőtt, a serpenyőbe raktam; lehúztam a tűzről. Azonnal egy felvert tojást ütöttem rá, gyorsan forgattam, amíg krémes nem lett a tojás. Nem szabad túlmelegíteni, mert rántotta lesz belőle. Tányérra raktam, szerecsendiót reszeltem rá, ráraktam a sajtszeleteket, pisztáciaolajjal locsoltam meg. A pisztáciaolajat szándékosan a gyengébb ízű, zsenge zöldségek miatt vettem. Ilyen esetekben hozza a legjobb formáját.

A recept egyik tanulsága, hogy sokkal több levélzöldség áll rendelkezésre - főleg tavasszal, mint ahogy az elterjedt, közismert. A spenótért külön fizettem, de a vadsóskát egy séta során szedtem: ingyen. A karalábé és a sörretek levele gyakran végzi a szemétben, pedig a szép leveleket érdemes felhasználni. Legutóbb például olyan szép sörretket kaptam, aminek szinte az összes levelét, levélnyelét meg lehetett enni. A csokor tömegének körülbelül csak a fele lehetett a gumó; vétek lett volna nem felhasználni a zöld részeit.