A konzerv tonhalnak nem túl jó az imázsa, főleg ha tonhal szasimihez mérem a minőségét. Ez engem cseppet sem zavar, mert a halevés utáni vágy a legváratlanabb helyzetekben tör rám - például munkába indulás előtt fél órával. Ezt a furcsa hóbortot én konzervhallal űzöm, mivel általában ilyenkor nincs arra időm, hogy friss hal után kajtassak. Ha pedig a fagyaszott hal és a konzerv között kell választanom, inkább az utóbbira teszem a voksom. Általában van otthon tonhal-, makréla-, vagy szardíniakonzerv. Erre építek ilyenkor.

A szendvics alapja egy bagett. amit vajjal kentem meg. Louisiana-ban erős a francia hagyomány, tehát pont idevág. Itt van még a neves "holy trinity" zöldségekverék: szárzeller, újhagyma, húsos paprika. Ez cajun alapkeverék főzéshez, sütéshez. Egy korábbi cajun recept kapcsán írtam, miért alakult ez így. A tonhalhoz jól passzol a lime. Kell még a szendvicsbe valami füstös, ropogós komponens is. Erre megoldás a napraforgómag és a füstölt paprika.

A serpenyőmbe kevés oljat öntöttem, majd beleraktam másfél evőkanál napraforgómagot. Nagy lángra tettem, majd megtisztítottam, feldaraboltam a holy trinity összetevőit, nagyjából egy-az-egyhez arányban. Amint a naprafogó pirulni kezdett, rádobtam a zöldségkeveréket. Nagy lángon pirítottam pár percet. Mikor kissé összeestek a zöldségek, beleraktam a villával kissé fellazított, lecsöpögtetett tonhalat. Átforgattam, majd lehúztam a lángról. Belefacsartam fél lime levét, majd egy kávéskanál füstölt pirospaprikát tettem rá. Átkevertem, majd a felnyitott és kivajazott bagettbe pakoltam.

A szendvics körülbelül 10 perc alatt kész. Meleg, ropogós, füstös, illlatos. A cajun-ökről szőtt sztereotípiát és a magam gusztusát kiszolgálva pár ecetes csípős paprikát tettem a halom tetejére. Ha már impulzusból eszek, legalább csináljam rendesen!