Elterjedt nézet, hogy némelyik nemesített növény minősége nem éri el a vad változatét. Na, ez különösen igaz a póréhagymára. A napokban véletlenül összefutottam egy szép kis telep vadpóréval a szokásos gyűjtögetős útvonalamon. Még tavaly júniusban figyeltem fel a gyönyörű lilás hagymavirágokra egy teljesen jelentéktelennek tűnő bozótos szélén. Idén korábban mentem vizsgálódni - megérte.

Még soha nem volt dolgom ilyen finom, illlatos póréhagymával, mint ezek. Mondjuk az is igaz, hogy a szedés után egy órával már a fazékban voltak. Tehát rá lehet fogni a magas minőség egy részét a frissességre. Hagymára nem szokás ilyet mondani, de megfőve olyan balzsamos hatást keltettek, mint amilyen egy sajtkrémleves lehet marhahúsleves alapon, vagy egy elsőrangú fondü.

A leves összetevői:

• vadpóré
• zöldborsó
• újkrumpli
• tejszín
• vaj
• szegfűbors: kissé emlékeztet a paszternákra az illata, különösen tejjel, vagy tejszínnel.
• szerecsendió
• vadturbolya: ilyenkor már virágzik, de még lehet szedni apró zsenge leveleket.

Megtisztítottam a zöldségeket, feldaraboltam. Kevés vajat olvasztottam. Lassan párolni kezdtem rajta a póréhagymakarikákat a szegfűborsok társaságában. Mikor már kissé összeestek, bepakoltam a krumplikat, megsóztam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy a krumplikat ellepje. Lefedtem a vadpóré félretett zöldjével. Lassú tűzön főzni kezdtem. Mikor már majdnem megpuhult a krumpli, kidobtam a póréhagyma zöldjét. A levesbe raktam a kifejtett zöldborsót, majd felöntöttem annyi tejszínnel, hogy ellepje. Felforraltam, tálaltam.

Felaprított vadturbolyával frissítettem, szerecsendiót reszeltem rá. Igazi parasztos étel, de az egyszerűségében rejlik a sikere.

Tudom, ostobaság arra kérni bárkit is, hogy azonnal induljon el vadpórét felhajtani. Jól helyettesíthető fiatal friss póréhagymával, úgy gondolom. Viszont érdemes figyelmesen, vizsgálódva járni az erdőt - annak, aki szereti az ilyet.