Az elzásziaknak is megvan a maguk hagyománya a lepénykenyérre. Ami azt illeti, a tészta leginkább búzatortillára hasonlít; csak a feltétek árulják el, melyik régióban jár az ember. Hagyományos feltét a salottahagyma, tejfölös mártás, füstölt szalonna, ami igen közel áll a mi lelkünkhöz is. A régió egyik ikonikus terméke a munster sajt, amit különösen kedvelek, de sose jutott volna eszembe egy lepény tetején megsütni; ha nem lenne ez is hagyományos feltéte a tarte flambéenak.

Érthető kéztetés, hogy a lepénykenyérre valami mártás kell. Alapvetően nem szokás, végülis félig-meddig borkorcsolyáról van szó. Ketchupot, csípős szószt kár rárakni: a munster sajttal nem jó párosítás. Édes mustár talán segít kissé, de mégsem az igazi. A  bor édes hatását almaborban párolt póréhagymából készült mártással helyettesítettem. A slusszpoén a birsalmasajt, aminek helye van a feltétek között. Nem hagyományos, se nem elzászi, de nagyon odakívánkozik a tarte flambée tetejére.

Kezdésnek elő kell melegíteni a sütőt. Nyáron nem szívesen mondok ilyet, de ha már kenyérsütéshez egyszer bemelegedett a sütő (a lakás is), akkor még igazán belefér egy kis különutas lepénysütés is. A legjobb, ha a sütőben van egy pizzasütő kő is, ami gyors hőátadást biztosít.

Az összetevők:

• kenyérliszt
• dióolaj: elviekben másmilyen növényi olaj is megfelelő, de itt a dióolaj fűszer is egyben.
• munster sajt: mosott kérgű sajt tehéntejből. Rűzsflórás, igen erőteljes, aromás.
• tejföl
• salottahagyma, vagy édes lilahagyma
• szerecsendió: az elzásziak egyszerű trükkje a tarte flambée fűszerezésére.
• birsalmasajt
• póréhagyma
• almabor
• kakukkfű, babérlevél, rozmaring: az erkélyről.

Az egész lepényhez elegendő tíz dekagramm liszt. Egy csipet sót, egy teáskanál dióolajat adtam hozzá, és annyi vizet, amivel könnyen vékonyra nyújtható tésztát készíthettem. Az összegyúrt tésztát lefedtem, majd fél órát pihenni hagytam.

A póréhagymát megtisztítottam, felkarikáztam. Egy serpenyőbe tettem a zöldfűszerekkel együtt. Megsóztam, felöntöttem bőven almaborral. Lassú tűzön addig pároltam, amíg az összes almabor el nem párolgott. Utána viszont ott maradt a bor pikáns, édeskés aromája, ami sokat dobott póréhagyma ízén. Kidobtam a zöldfűszereket, majd leturmixoltam a párolt hagymát; így nyerve a mártást. Nagyon egyszerű.

Nos, nem vagyok egy tésztanyújtó guru - ahogy a mellékelt ábra is mutatja, viszont nagyon vékonyra ki tudtam nyújtani a tésztát, hogy lefedje az egész sütőlapot. A tejfölt kevés sóval és szerecsendióval kikevertem, ezzel kentem meg a tésztalapot. A megtisztított salottahagymát felkarikáztam, elrendeztem a tészta tetején. Felszeleteltem a munster sajtot, ráraktam az alapra a birsalmasajt-bonbonokkal együtt. Feltétből nem szabad sokat rakni, mert egyrészt elázik a tészta, másrészt a munster sajt és a birsalmasajt bőven elegendő karaktert adott így is. Kétszázharminc fokra előmelegített sütőbe toltam. Addig sütöttem, míg a széle ropogósra nem sült. Elviekben a legjobb egy sokkal forróbb kemence, vagy ipari pizzasütő; akinek van ilyesmi, süsse abban pár percig! Amint megsült, rákanalaztam a pórémártást.