Nincs sok kellemes emlékem az iskolai menzáról, de ha kompótot kaptunk, annak mindenki örült. A legjobb a veyges, így megvártam azt az időszakot, amikor még kapni őszibarackot, de már van vilmoskörte. Ilyenkor már bőven van keményebb almából is választék, meg akad beszetercei szilva is. Az ízesítők pedig gránátalmaszirup és fehérbor. Mindegyikük savas is, meg édes is, ami jól jön a kompótnak.

A cukrot, fehérbort, és pár evőkanál gránátalmaszirupot egy fazékba öntöttem. Addig hevítettem, míg a cukor fel nem oldódott. Megpucoltam az almát, negyedeltem, kivágtam a magházát. Beleraktam a gyöngyöző főzőlébe. A főzőlé sosem forrhat, mert az intenzív hőtől szétesnének a gyümölcsök. A körtét negyedeltem, kivágtam a magházát, ez is ment a fazékba. Pár perccel később ugyanígy jártam el az őszibarackkal is. Ha kevés a főzőlé, pótolni kell meleg vízzel, hogy minden gyümölcsöt ellepjen. A gyümölcsöket pedig olyan sorrendbe kell a fazékba rakni, hogy egyszerre puhuljon meg mindegyik. Mire szinte minden megpuhult, akkor raktam bele a szilvát, majd lehúztam a tűzről. Az alkoholt szándékosan nem forraltam ki belőle; ez egy felnőtt verzió. A kompót készítése különösen ajánlott azokra a gyümölcsökre amiknek a tartóssága igen rövid. A hőkezelés egyszerűen megállítja azokat az enzimatikus folyamatokat, amitől az érett gyümölcs tönkremenne. Hosszú távra nem szeretek kompótot készíteni, mert frissen szeretem. Amúgy meg egész évben van valamilyen szezonális gyümölcs, vagy déligyümölcs, amiből kompótot lehet készíteni.