A baklava tipikus közel-keleti sütemény. Nyugati ember számára rettentően édes, de cserébe sokáig megtartja a minőségét, nehezen szárad ki, sőt könnyen szállítható. Nem csoda, ha a minden keleti büfében tartanak belőle. A tartósságra itthon is szükség van, hiszen csak apránként szabad fogyasztani. Egyetlen apró szelet sütemény is valódi kalóriabomba. Persze az egysíkú cukrosság mellett kellemesen vajas, diós. Sőt, kis odafigyeléssel különösen illatosra lehet készíteni.

Összetevők:

• három csomag nyolc lapos réteslap (450 gramm)
• húsz dekagramm dió: idén szemmel láthatóan jól sikerült a diótermés. Sokkal szebb dióhoz lehet hozzájutni idén, mint tavaly, viszont a tavalyi ár kétharmadáért.
• százötven gramm vaj: egekben az ára, amit a dión megtakarítunk, azt elbukjuk a vajon.
• kétszáz gramm cukor
• két evőkanál méz: nálam ez gesztenyeméz, aminek a tavaszi gesztenyevirágra emlékeztető illata van.
• egy evőkanál narancsvirág víz
• két deciliter víz
• őrölt fahéj

A magas baklavát szeretem. Ennek megfelelően mély sütőedényt választottam, majd kikentem olvasztott vajjal. Persze nem illeszkedik egyik edényem sem a réteslap méretéhez; ha félbe, vagy háromba hajtom, akkor sem. Körbevágni pedig nem akarom. Úgy raktam le a réteslapokat, hogy a tál sarkához igazítottam a réteslap sarkát, a túllógó részeket pedig mindkét szemközti oldalon visszahajtottam. Minden réteslapot megvajaztam, miután leraktam. Miután leraktam az első csomagot, meghintettem kevés fahéjjal. Rászórtam a kissé összetört dió felét. Erre raktam a következő csomag réteslapot. Ennél a magasságnál már a hosszában félbevágott réteslapok széltében nagyjából illeszkedtek az edényhez. Ez azt jelenti, hogy a vékonyabb réteslap csíkokat leporellószerűen lehetett lerakni. Ez egyébként azért ilyen fontos, mert ha nem egyenletesen van leterítve a tészta, a baklava púpos lesz. Leraktam a második csomagot is. Ugyanúgy vajaztam mindegyik réteget akár az első csomagnál. Meghintettem fahéjjal, rászórtam a maradék diót. A harmadik csomag réteslapot is ugyanúgy raktam le, mint a másodikat. A baklavát az edény aljáig bevágtam úgy, ahogy a kész szeleteket elképzeltem. Minden megmaradt vajat a sütemény tetején oszlattam el. Száznyolcvan fokos sütő felső polcára raktam, hogy alaposan átsüljön alulról az összes tésztaréteg, de a teteje ne égjen meg.

Egy lábasban felforraltam a vizet, majd beleöntöttem a cukrot. Lehúztam a tűzről. Amint felolvadt a cukor, hozzáadtam a mézet, a narancsvirág vizet. Elkevertem. A mézet és a narancsvirág vizet nem szabad forralni, túlhevíteni, mert elszáll az illata. Amint a sütemény teteje megpirult, és a cellák közepe is kissé kidomborodott, kivettem a sütőből. A szirupot azonnal rácsorgattam. Lefedtem alufóliával, hogy ne száradjon ki hűlés közben.

Langyosan, szoba-hőmérsékleten, vagy akár hidegen is jó.