
Szinte sosem esik szó arról, mi lesz a sorsa az alaplevek készítésénél megmaradt húsoknak. Legjobb esetben elfogy frissen mustárral, tormával, újhagymával. De mi van azokkal a tételekkel, amik már kihűltek, másnaposak?
Hagymalevest főztem, az szépen fel is vette a marhahúslevest, de maradt utána leveshús. A hagymalevesbe nem való, a levestől függetlenül kellett kezdeni vele valamit. Egy kiló csontos húsból főtt a leves; nem volt életszerű, hogy frissen elfogyjon az egész.
A másodlé főzése ismert dolog, ugyanis még van valamennyi íz az egyszer kifőtt leveshúsban is. Ez a recept ezt a maradék ízt hivatott hasznosítani marhahúsleves után, miközben a leveshús is elfogy. Gyerekkoromban mindig ez az étel követte a marhahúslevest másnap. Nem üti meg a friss gulyás szintjét, de azért nem rossz. Fontos, hogy a még meleg leveshúst meg kell tisztítani a csontoktól, a hártyáktól, és a kemény kötőszövetektől. Néha sikerül némelyik húsdarabot egyben letakarítani, de a tisztított leveshús nagy része szálas tömeg. Ez kiválóan felveszi azt a szaftot, amivel együtt főzzük. Nyilván ebben az ételben már nem a húsíz dominál, sokkal inkább a hozzá adott zöldségek, fűszerek.

Összetevők:
- tisztított marha leveshús (egy kiló csontos nyakból)
- körülbelül húsz dekagramm sárgarépa, ugyanennyi petrezselyemgyökér
- tíz dekagramm sonkahagyma
- egy kis gerezd fokhagyma
- egy babérlevél
- fekete bors
- egy teáskanál őrölt fűszerpaprika
- egy mokkáskanál őrölt kömény
- egy teáskanál disznózsír
- krumplipüréhez lisztes krumpli, tej, disznózsír, szerecsendió

Egy teáskanál disznózsíron takarék lángon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott hagymát. Hozzáadtam az apróra vágott csírátlanított fokhagymát, egy percig pirítottam. Beleraktam a babért, fűszerpaprikát, köményt. Borsot törtem bele. Azonnal beleforgattam a leveshúst majd a karikákra vágott gyökérzöldségeket. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Megsóztam. Addig pároltam kis lángon lefedve, amíg a zöldségek megpuhultak.
Közben a lisztes héjú krumplikat megfőztem héjukban, még forrón megpucoltam. Kevés tejet melegítettem. A krumplit még melegen darabosra törtem egy felforrósított lábasban. Két három percig hagytam erősen gőzölögni, hogy minél több vizet veszítsen. Disznózsírt kevertem bele, megkóstoltam, megsóztam. Szerecsendiót reszeltem rá, majd sűrű állagúra kevertem forró tejjel. Gyerekkoromban ilyen krumplipüré került az asztalra általában. Jóízű, sült disznózsírral, és finom krumplival kiváló.
Aznap is megmenekült a leveshús.
A ragu viszonylag édes a gyökérzöldségektől, emiatt a savanyúságot el lehet hagyni. Én csak mérsékelem a savanyúság mennyiségét, ez egyéni ízlés dolga.