A csalán fiatal levelei, hajtásai ehetőek, általában úgy készítik el, mint a spenótot szokás. Forrázás után egyáltalán nem csíp, szedésnél viszont jobb, ha van kéznél kesztyű. Persze lehet óvatosan ujjbeggyel elcsípve is szedni, úgy alig, vagy semennyire sem csíp - legalábbis azonnal nem. Így szedtem, nem is csípett nagyon, viszont egy óra múlva bedagadt a bal hüvelykujjam és a mutatóujjam. Szép piros volt, lüktetett egész nap. Szóval tessék gumikesztyűt használni! Állítólag a csalánlevélnek csak a belső oldalán vannak a csalánkiütésért felelős szőrök, így feltekerve meg lehet enni forrázás nélkül. Próbálkozzon vele, akinek kedve tartja, én inkább leforrázom. Nagy-Britanniában viszonylag elterjedt dolog csalánnal főzni. Étlapokat, teszteket böngészve könnyű összeakadni vele.

A csalán a nedves talajokat kedveli, árokparton gyakori. Tiszta helyen szedve a fiatal hajtásokat hamar összejön a vacsorára való. Tavasszal az első hajtások a legjobbak, de őszig szedhető. A lekaszált csalánon egy kiadós eső után megerednek a fiatal, friss fogyasztásra alkalmas hajtások.

Összetevők:

• tíz dekagramm friss csalánhajtás
• százhuszonöt gramm kézi tarhonya
• tizenöt dekagramm kígyóuborka, vagy fürtös uborka
• öt dekagramm juhtúró
• egy evőkanál tejföl
• három dekagramm érlelt, vagy füstölt szalonna: ez itt a házi pancettám
• egy dekagramm marokkói citromhéj

A tarhonyát sós vízben megfőztem, a csalánt leforráztam. Az uborkát vékony karikákra, a marokkói citromot pár milliméteres kockákra, a szalonnát csíkokra vágtam. A juhtúrót a tejföllel lazítottam. A szalonnát üvegesre melegítettem. A tarhonyát összekevertem az uborkával, a marokkói citrommal és a csalánnal. A tetejére raktam a juhtúrós keveréket, a szalonnát, és pár szép csalánhajtást.