Friss meggy, meggybor, aszalt meggy. Ezek adják a köretet, a szószt, és az ízesítés nagy részét a következő recepthez. Persze, a meggy mellől nem hiányozhat a fahéj és a szegfűszeg. A múltkor nyöszörögtem a vékonyabb tarjaszeletek miatt. Pedig adja magát, hogy feltekerve süssem, pároljam meg ezeket. A tarjának a hátsó része finomabb rostozatú, mint az eleje, de azért mégsem olyan, mint a karaj. Nemrég bemutattam, milyen kiváló rózsaszínre elkészítve, körbepirítva. Ezúttal az derül ki, hogy szószban megpárolva is kitűnő.
Összetevők:
- negyven deka tarja: négy vékonyabb szelet a tarja hátsó részéből.
- két deciliter meggybor
- három dekagramm aszalt meggy
- húsz dekagramm friss meggy
- tíz dekagramm tisztított lila hagyma
- egy teáskanál só
- egy mokkáskanál cukor
- fél mokkáskanál őrölt fahéj
- egy csipet őrölt szegfűszeg
- egy teáskanál disznózsír
A tarjaszeleteket jacquard-ral megszurkáltam. Ez a rostok lazítására szolgáló kéziszerszám, amely tüskék sokaságával szúrja meg a húst. Összekevertem a sót a cukorral, a fahéjjal, és a szegfűszeggel. Mindegyik szelet egyik oldalát meghintettem a keverékkel. Szorosan feltekertem, majd megkötöztem. A zsírt felhevítettem a serpenyőmben, majd nagy lángon körbepirítottam a tekercseket. Átraktam egy kerámia sütőtálba. A még forró serpenyőben nagy lángon megpirítottam kissé a szeletekre vágott lila hagymát. A hagymát a húsok köré rendeztem az aszalt meggyel együtt. A serpenyőben a pörzsanyagot a meggyborral lazítottam föl, amit a felére sűrítettem, majd a húsra öntöttem. Százötven fokra előmelegített sütőben pároltam húsz percet. A tekercseket megfordítottam, majd további tíz percig pároltam. Közben megmostam, kimagoztam a friss meggyet. A húsokat kivettem, a mártáshoz adtam a friss meggyet, majd visszaraktam a sütőbe öt percre, hogy átmelegedjen. Közben a húsokról levágtam a zsinegeket. Tálaltam.