Csigatésztából túlvásároltam magam - még úgy is, hogy kísérletezésre is szántam. Igen aprók, rizsszem méretűek. A barázdált felületük miatt jól tapad rá bármilyen mártás, vagy szósz - azon túl, hogy húslevesbe is kiváló. Úgy lehet bánni vele, mint a házi tarhonyával. Ezért aztán a következő serpenyőben készülő recept erősen hasonlít a pásztortarhonyára, csak más zöldségekkel és ízesítéssel.
Összetevők:
- negyed kiló zöldbab
- egy kisebb (4dkg) vöröshagyma
- egy közepes fokhagymagerezd
- fél liter tyúkhúsleves, vagy csirkealaplé
- tíz dekagramm nyolc tojásos csigatészta
- két szárított fűszerpaprika
- egy szál zeller-zöld, vagy metélőzeller
- egy evőkanál olívaolaj
- egy teáskanál a paprikakrémemből és kevés csípős szósz: a cél, hogy finoman fűszerpaprikás legyen, a csípősség pedig mérsékelt.
- pár dekagramm vékony szelet érlelt sonka: a sajátomból vágtam keveset.
Az apróra vágott hagymát az olívaolajon megfonnyasztottam, majd a még apróbbra vágott fokhagymával tovább fonnyasztottam. Közben felmelegítettem a húslevest, megtisztítottam a zöldbabot, falatnyi darabokra tördeltem. A fűszerpaprikákat felnyitottam, kicsumáztam, a magokat kivettem. A tésztát pár percig a hagymával együtt forgattam a serpenyőben, majd hozzáadtam a zöldbabot. Felöntöttem a annyi húslevessel, amennyi a tésztát éppen ellepte. Hozzáadtam a paprikát és a zeller-zöldet. Megkóstoltam, megsóztam. Sózásnál figyelembe kell venni azt is, hogy a sonka mennyire sós. Közepes lángon pároltam, párszor átforgattam. Amint kezdett fogyni a lé, belekevertem a paprikarémet és a kívánt mennyiségű csípős szószt. A folyadékot pótoltam. Addig pároltam, amíg a csigatészta és a zöldbab megpuhult. A levessel nem szabad túlöntözni, nem kell feltétlenül az összes húslevest hozzáadni. A szükséges folyadék mennyisége leginkább az adott csigatészta függvénye. A sonka nagy részét beleforgattam a tésztába, a szebb darabokat tetejére tépkedtem. A fűszerpaprikát és a szárzellert kidobtam, tálaltam.
