Sosem gondoltam volna, hogy pont a krumpli után kell a leginkább kajtatni ennél a fogásnál. Jóízű halat már rengeteg helyen kapni - Budapesten legalábbis - lapos hagyma szintén akad, csemege uborkát raktam el magam, de ebből is akárhol lehet jót kapni; igaz drágán. Na de a krumpli! A legtöbb helyen szemlátomást egyetlen szempont lebeg a beszállítók szeme előtt, mikor krumplit vesznek. Ez pedig az ár. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen büfékajánál erről kell beszélni, de hát pont aktuális.

Azt hiszem, nem mondok hülyeséget azzal, hogy a legfontosabb és a legtöbbet fogyasztott zöldségünk a krumpli. Ebből fogy a legtöbb, mégis irgalmatlanul vacak krumplikat lehet kapni télen. Ha van is jó termelői krumpli, az novemberig bezárólag. Csak krumpli, meg más téli zöldségek miatt nem jönnek a termelők a piacra. A krumpli is fázós, meg ők is, vásárló is alig van ilyenkor. Nem éri meg. Persze be lehet vásárolni frankó krumpliból ősszel, de aki nem tudja az egész télire valót rendesen eltárolni - ahogy én sem - annak bizony a zöldségkereskedőkre és a multikra kell támaszkodnia a tél közepétől. Az meg olyan, amilyen.

Nem ők tehetnek róla; valamiért sok ember fejében az van, hogy a legegyszerűbb, mindennapi alapanyag az leginkább olcsó legyen. Nem a kisjövedelműek kezéből akarom az utolsó falatot is kiütni, de azért annak nemigen van értelme, hogy szemlátomást tehetős emberek vásárolják az akciós zsákos krumplit, meg hagymát. Merthogy az olyan vizes, hogy mire a végére ér, legalább a negyedét, de inkább a harmadát ki kell dobnia. Na, nem mint ha a megmaradt krumpli olyan jó lenne, még az alapvető technikai elvárásokat sem tudja. Főzésnél a belseje pépesre fő, miközben a külseje ropogós marad. Íze pedig alig van. Tudom, tapasztaltam én is.

A kisebb kiszerelésű, de drágább krumplik általában tudják azt, hogy az "A" salátába való keményre fő, a "C" lisztes, a "B" meg a kettő között van valahol. Ízük változó, néha belefutni egészen jókba is. Végeredményben nem lehet csak legyinteni arra, amiről korábban cikkeztek: a jobb éttermek külföldről hozatják a krumplit. Sajnos, van benne ráció.

Na de nézzük, miből élünk - a nyöszörgésből nem lesz étel! Adok krumplitippet is, bár ezzel magam alatt vágom a fát. Így is elkapkodják azt, amit hoznak. Sissi krumpliról van szó a gazdaságos áruházból. A mezei krumpli duplájába-háromszorosába kerül, viszont tényleg megéri. Franciaországból jön, hétszáz forintba kerül. Most erre mit mondjak?!

Egyébként egész elfogadható krumplisaláták készülnek ízetlen krumplikból is. A kulcsa az, hogy a mártása jó erős ízű, hagymás-ecetes legyen. Így nem olyan feltűnő, hogy a krumpli csak ballasztanyagként ellavíroz a többiek háta mögött. Pedig KRUMPLI-salátáról van szó - amúgy.

Összetevők:

• hatvan-hetven dekagramm tisztított salátaburgonya: a képen látható tételnek az ég egy adta világon semmi íze nem volt. Csináltam Sissi-vel, meg Mayan Gold fajtájúval is (utóbbit kaptam), amikkel tényleg finom, krumpliízű volt a saláta.
• kétszáz gramm zsíros tejföl
• öt dekagramm csemege uborka
• öt dekagramm lapos hagyma, vagy más édes csemegehagyma.
• egy tojás sárgája
• egy teáskanál mustár
• fél deciliter víz
• két evőkanál fehérborecet
• körülbelül egy deciliter finomított repceolaj a majonézhez és a sügér sütéséhez
• fejenként egy tíz dekás sügérfilé: ez nem tűnik valami soknak, de ez a hal a krumplisalátával igen laktató fogás. Tessék megnyugodni, senki nem marad éhen!

A krumplit lehet héjában sütni, vagy főzni, majd utána pucolni, szeletelni. Ezúttal meghámoztam felkarikáztam, megfőztem annyi sós vízben, amennyi épp ellepte. Így tudom a legjobban eltalálni, meddig főzzem. Leszűrtem, hideg vízben kihűtöttem.

Elkészítettem a majonézt. A mustárt kikevertem a tojás sárgájával, megsóztam, majd hozzáadtam két evőkanál olajat. Simára kevertem, majd ismét olajat adtam hozzá, ismét simára kevertem. Ezt addig folytattam, míg elég "kemény" majonézt nem kaptam. Kikevertem az ecettel, a tejföllel és a vízzel. Víz helyett lehet a krumpli kihűtött főzővizét is használni. Vízre azért van szükség, mert a krumpli sok nedvességet vesz fel a mártásból mire összeérik a saláta. Enélkül "megkötne" lenne a mártás.

A hagymát és az uborkát felszeleteltem, aztán a salátába forgattam a krumplival. Körülbelül fél óra alatt már valamennyire összeérik a krumplisaláta, de lehet várni másnapig is. Érdemes nagyobb adagban készíteni, jó rántott hús, serpenyős csirkemellfilé, vagy fasírt mellé is.

A sügérfilé szálkamentes, nem kell irdalni, csak sütés előtt megsózni, borsozni. A vastag fenekű serpenyőmet kétszáz fokra hevítettem. Egy evőkanál olajat öntöttem bele, majd erre fektettem a filéket bőrös oldalukkal lefele. Egy-egy spatulával finoman lenyomtam a filéket, hogy ne pöndörödjön fel a bőrük. Különben a hal nem sülne egyenletesen, billegne a serpenyőben, a bőre is csak főne, nem pirulna. Figyelni kell, ahogy a hal húsa alulról opálosra vált át. Amint elérte az opálosodás a vastagabb rész közepét, megfordítottam a filéket, majd tíz másodperc múlva kivettem. A hal sütése összességében nem tart másfél percig sem, szóval érdemes a salátát előre tálalni. A hal bőre ropogós, a húsa szaftos és puha. Mindig megbánom, hogy nem készítek másnapra is ebből a krumplisalátából. Jó ez magában, vagy kiflivel is.