Az írónak erős vajas íze, és természetes édessége van. Az már csak olaj a tűzre, hogy vaj is kerül a tésztába. Nem találtam fel a spanyol viaszt: ez az angolszász országokban egy olyan alapsütemény, mint nálunk a tepertős pogácsa. A recept kiritikus pontja az író, ami a kiskereskedelemben jobbára nem is létezik nálunk. A sütés napján köpültem először vajat, pont az író miatt ehhez a süteményhez. A vaj köpülését itt mutattam be.

Az összetevők:

• 45 dkg alacsony fehérjetartalmú liszt: süteményliszt.
• 60 g vaníliával aromatizált cukor, vagy cukor, és vaníliakivonat.
• 1 közepes tojás
• 12 dkg vaj
• 2 dl író
• 5g só
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 kávéskanál sütőpor

Minél frisebb a vaj és az író, annál jobb. Mivel aznap készítettem a vajat, nyert ügyem van. Eszébe ne jusson bárkinek is margarinnal helyettesíteni a vajat! A sütemény lényege a vajas íz: az író és a vaj minőségén áll, vagy bukik minden.

A száraz összetevőket elkevertem. Hideg vajat morzsoltam bele. Gyorsan kell dolgozni addig, amíg borsónyi vajdarabok keletkeznek. A vaj nem lehet puha, különben beleolvad a tésztába és porhanyós lesz. Ugyanezért nem szabad alaposan összedolgozni sem. A sütemény omlós legyen, ne porhanyós! Az írót összekevertem a tojással.

A tojásos keveréket lazán a tésztához kevertem. Belisztezett deszkán fél-egy centiméter vastagságúra kinyújtottam, pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral fedett sütőlapra tettem. 200 fokra előmelegített sütőben aranyszínűre sütöttem. Amint elkészült rácsra raktam hűlni.

Langyosan a legfinomabb, és tanácsos pár napon belül elfogyasztani mert gyorsan veszít az ízéből és az állagából. Szilvalekárba mártogattam, de talán tea mellé a legjobb.