Nagy szerencse, ha fiatal dobverőket találok az erdőben. A ki nem nyílt őzlábgombákat hívják így. A kiterült kalapokat nem különösebben szeretem, mert nem lehet megtölteni őket. Viszont finom mogyorós ízük van, ha kinyíltak, ha nem. Az őzlábgombákat általában kirántják, erre a kiterült kalapok az ideálisak. Bő zsiradékban nem szeretek sütni, meg aztán nem is tudok úgy rendesen. Egyikből következik a másik. A dobverőket töltöm, a kinyílt kalapok mehetnek más felhasználásra. A múlkor annyit szedtünk, hogy volt miből válogatni...
Összetevők:
- ki nem nyílt őzlábgomba kalapok, azaz dobverők
- juhtúró, vagy bryndza
- zsíros tehéntúró
- tojás
- tejszín
- reszelni való sajt: ez itt grana padano, de lehetne parmezán, gruyére, comté, vagy akármilyen más kemény sajt
- szerecsendió
Kiválasztottam azt a sütőtálat, amiben a kalapok éppen elférnek. A sütőt előmelegítettem száznyolcvan fokra. Az őzlábgomba kalapokról letöröltem a pikkelyeket, majd alaposan áttörölgettem, hogy ne maradjon rajtuk homok. A juhtúrót összekevertem a túróval. Megsóztam, szerecsendiót reszeltem bele, tejszínnel lazítottam krémesre. Megtöltöttem vele a gombákat. A két tojást körülbelül ugyanannyi tejszínnel kikevertem. Megsóztam, szerecsendiót reszeltem bele. A kivajazott jénai tálba öntöttem, majd beleraktam a gombákat. Sajtot reszeltem a tetejére, a sütőbe toltam. Addig sütöttem, amíg a sajt meg nem pirult a tetején. Ekkorra nagyjából megdermedt a tojásos keverék is. Nem baj, ha kicsit krémes a közepénél, számomra úgy a legjobb. Amíg a töltött őzlábgombát ettük, elgondolkoztam, mit is kezdjek a kiterült kalapokkal. Végül megoldódott az is.