Néha egészen nevetséges, hogy kész humuszokért mennyi pénzt elkérnek a boltokban. Pedig csak sima ízesített csicseriborsókrémről van szó. Na jó, az olaj, vagy a tahini rendesen meg tudja dobni az árát, de kétlem, hogy a "legalsó polcról kiválogatott" extra szűz olívaolajnál jobb lenne benne. Így már nem igazán éri meg, nem igaz? Az biztos, hogy nem tesz neki jót a pulton való több napos, vagy hetes ücsörgés. Erről meg nem a bolt és nem is a gyártó tehet, egyszerűen ilyen lehetőségeik vannak. De ez mind nem számít, mert nagyon könnyű otthon összerakni, és alapvetően olcsó. Előre meg lehet csinálni két napra valót, annyi elég is. Tulajdonképpen egy sima mártogatósról, vagy ha úgy tetszik, szendvicskrémről van szó. A keleti ember belemártogatja a lepénykenyerét, én általában a kenyeremre kenem.
A következő recept viszont nem humusz, hiszen nincs benne tahini, azaz szezámpaszta, ráadásul a fokhagyma sem nyersen kerül bele. Előző nap vágtam be egy fél doboz halvát, nem volt szükségem több szezámmagra - az biztos. Ellenben egy jó fűszeres olívaolajjal is kiváló eredményt ad, ugyan a végeredmény nem humusz. Nem kell a nevekhez úgy ragaszkodni. Így legalább tud érvényesülni az olívaolaj íze , aminek a szezámpaszta mellett esélye sem lenne. Másrészt hétvégi étellé degradálódik nálunk minden, ami nyers fokhagymával készül. Itt "északon" nemigen toleráljuk a fokhagymaszagot, főleg nem hétfő reggel a tömött metrón. Nyers hagymával se sokkal emberbarátibb, viszont nem hordozom a szagát két napig, mint a fokhagymánál. Ezt pedig inkább hétköznapi ételnek szántam, egész pontosan szendvicskrémnek.
A konzerv hüvelyesekkel nincs semmi bajom azon kívül, hogy túl natúr. Én a száraz hüvelyeseket áztatás után fokhagymával, adott esetben babérlevéllel, és egész borssal főzöm. Így már van egy kellemes alapíze, amit a konzervbe nem lehet már utólag beleerőszakolni. Most pedig olyan csicseriborsóhoz jutottam, ami nagyon szépen fő, és feltűnően jó ízű. Apró, szabályos, kerek szemű fajta. Nem értek hozzá, véletlenül nyúltam bele, viszont legközelebb is ilyet fogok keresni.
Összetevők:
- tizenöt dekagramm szárított csicseriborsó
- két közepes gerezd fokhagyma
- körülbelül egy deciliter fűszeres ízű olívaolaj: a mennyiséget inkább egyéni ízlés határozza meg. A megadott mennyiség viszonylag sok, viszont nekem így ízlik. Tessék kóstolni!
- három evőkanál marokkói citrom leve: friss citromlével lehet jobb, de egészen más ízt ad. Most nem igazán kapni rendes citromot, ellenben nálam mindig van a hűtőben egy üveg házi marokkói citrom.
A csicseriborsót nyolc órára beáztattam, leöblítettem, majd a fokhagymával együtt kis lángon puhára főztem. Egyes források szerint a humuszhoz a főtt csicseriborsót kifejtik a héjából, a héjat eldobják. Nos, becsülettel nekiálltam, de a felénél elfogyott a türelmem. Megkóstoltam így is, úgy is. Összehasonlítottam, van minimális különbség de ez aránytalanul kevés a többlet időráfordításhoz képest. A fokhagymát félreraktam. Leszűrtem a csicseriborsót, a felét kifejtettem, aztán az egészet merülőmixerrel pürésítettem. Belenyomkodtam a fokhagymák húsát, megsóztam. Majd kikevertem a marokkói citrom levével és az olívaolajjal. Szerintem langyosan a legjobb. Váncsa István elgondolása szerint a humusszal fogyasztott kenyérféle ugyanazt funkciót látja el a keleti mediterráneumban, mint nálunk a zsíros kenyér. Ennek megfelelően édes hagymát karikáztam a tetejére. Tényleg jó vele.
